A telet a vadon élő állatok genetikai programjuknak megfelelően élik meg, míg egyesek melegebb vidékre vándorolnak, addig más állatok alkalmazkodnak a megváltozott környezethez, megint mások téli álmot alszanak, de akadnak olyan állatok is, melyek egyenesen hibernálják magukat.
A téli hónapokban az állatok is igyekeznek a zord időjárási viszonyokhoz alkalmazkodni. A költöző madarak már a tél beállta előtt délre költöznek, ahol elég táplálékot találnak. Az itt maradt állatok más-más túlélési stratégiát választanak, és eltérő módon alszanak téli álmot. Az ízeltlábúak, kétéltűek és hüllők megfelelő hőmérsékletű rejtekhelyet keresnek, életfunkcióikat lecsökkentik, és megmerevednek. A legtöbb rovar teljesen üres gyomorral megy téli álmára, ellenben a hüllők közül több, pl. a kígyó, teknős-béka, még előbb jóllakik, és az álom alatt a bevett eledelt lassan megemészti.
Az emlősök között is változatos a téli álom lezajlása. Vannak olyan állatok, amelyek rengeteg élelmet halmoznak fel és álmukból néha felébrednek enni, ilyenek például a mókusfélék. És vannak, amelyek teljesen hibernálódnak úgy, hogy életfunkcióikat lecsökkentik, a nyáron felhalmozott zsírkészletüket égetik el. Ilyenek például az ürge, pele és a sün. A téli álom idejére több állat is csoportokba verődik, így tulajdonképpen egymást is melegítik, amire leginkább a fiatal egyedeknek van szükségük.
Költöző és telelő madarak
A madárvonulás az egyik leglenyűgözőbb természeti jelenség. Amikor egy apró, törékeny énekesmadár saját erejéből több ezer kilométeres utat tesz meg, az valóban hihetetlen teljesítmény. A költözés egyik oka, hogy a madarak egyre kevesebb élelmet találnak, egy másik tényező pedig a nappalok hossza, amely hatással van a madarak hormonális egyensúlyára. Így ősszel a gyorsan rövidülő nappalok felébresztik a költözési ösztönt. Vannak olyan madarak, amelyek ősszel nem vonulnak, nem költöznek el. Lényegében az utóbbiak még télen is találnak ennivalót, előbbiek pedig már nem. A hideg légtérben nem röpködnek rovarok, a befagyott mocsarakban békák sem vadászhatók, ellenben magvakat, hernyókat, nyulakat, egerek még télen is találnak a telelő madarak.
Hazai költöző madaraink, például a füsti fecske vagy a fehér gólya és a telelők, például az uhu, a fogoly és a házi veréb. A cinegék és a harkályok télen az erdőből az ember közelébe húzódnak.
Amíg a költözés, vándorlás az állatvilág tekintetében inkább a madarakra jellemző, addig a téli álom és a hibernálás az emlősök és természetesen a hüllők, rovarok sajátossága.
A téli álom
„A téli álmot alvók, miután megtalálták a legmegfelelőbb vackot, takaréklángra kapcsolnak. A téli álom kezdetekor a testhőmérsékletet szabályzó központ átprogramozódik, és az állat kezd kihűlni. De még mielőtt megfagyna és elpusztulna, a hőfokszabályzó beállítja a fajnak megfelelő alvóhőmérsékletet. A valódi téli álmot alvók tetszhalottként viselkednek. Hőmérsékletük megközelítőleg a környezet hőmérsékletére csökken, de sohasem fagypont alá, szívverésük a megszokott érték tizedére lassul le, és lélegzésük megritkul.”
A téli álom kialakulása hormonálisan meghatározott, elsősorban a pajzsmirigy hormontermelésének függvénye. A hormontermelés apadásakor az anyagcsere aktivitása is csökken, ami a téli álom kialakulásához vezet. A téli álomba szenderedett állatok mintegy letargikus állapotba kerülnek, hónapokig nem táplálkoznak. A téli álom alatt minden szerv működése a minimálisra csökken. Az idegrendszer is pihen ilyenkor, hiszen a föld alatti, sötét üregekben nem sok inger éri az állat szervezetét.
Átmeneti ébredés
A vadon élő hörcsögök a hideg ellenére hetente felébrednek álmukból, esznek, ürítenek, majd folytatják alvásukat. A mozgást persze nem viszik túlzásba, mert annak végzéséhez energiára, tehát még több táplálék elfogyasztására lenne szükségük. A medvék is felszínes alvók: ha tavasz kezdetén felébrednek, s nem tetszik nekik az idő, még visszafekszenek.
Beolvadás a környezetbe
Az evolúció során a mimikri az adaptáció azon formáját, eredményét jelöli, amikor egy élőlény felveszi vagy utánozza egy másik élőlény vagy a környezet mintáját, színét, külalakját, szagát, viselkedését. A megtévesztő alkalmazkodás célja lehet önvédelem, ilyen eset az álcázás, más néven kamuflázs, ami a környezetbe való beolvadást jelenti.
A hófajd tollazatának barna vagy fehér színe a nappalok hosszától függ. Ahogyan lassan-lassan megérkezik a tél a sarkkör felől, a hosszú nyári napok egyre rövidülnek, és a hófajd hormonjai működni kezdenek. A tollak egyöntetű barnája fokozatosan elhalványul és a madár szépen kifehéredik. Mire az első hó leesik a tundrán, a hófajd már a háttérbe olvadó fehér tollazatában kapirgál élelem után. A tél vége felé, amikor a nappalok ismét hosszabbak, a hófajd kezdi elhullatni fehér tollait. A régi és az új barna tollazat színeinek keveredése a megváltozott környezetben is segít az állatnak észrevétlen maradni.
Nem könnyű a tél azoknak a fajoknak, akik nem alszanak téli álmot. Muszáj túlélési stratégiákat alkalmazniuk: van, aki beépített fagyállóval rendelkezik, van, aki egyszerűen beolvad a fehér háttérbe.
