Azt minden bizonnyal még maga Gustave Eiffel mérnök sem gondolta volna, hogy a róla elnevezett monumentális acéltorony Párizs jelképe lesz. Az 1889. évi világkiállításra készült, az eredeti tervek szerint a kiállítás után lebontották volna. Csak azért menekült meg, mert az akkoriban újnak számító távíróhoz szükség volt az antennák elhelyezésére, amire a torony kiváló lehetőséget adott. A I. világháborúban innen fogták el a rádióadásokat és fejtették meg a kódolt üzeneteket.
Eiffel munkatársaival közösen már 1884 végére elkészítette egy 300 méter magas torony tervét, a kidolgozásban részt vállalt partnere, Maurice Koechlin is. 1886-ban tervpályázatot írtak ki az 1889-es párizsi Világkiállításra. A kiállítás megfogalmazott célja az ipari fejlődés bemutatása volt. Százan pályáztak, a munkák közül végül is Eiffelét választották ki, s azt a feltételt szabták, hogy a tornyot alig két év alatt kell felépítenie.
Az Eiffel-torony építésének munkálatai
A kezdeti munkák
A torony építésének terve heves ellenkezést váltott ki. Már az első csákányvágást követően, 1887 januárjában megjelent a „művészek tiltakozása” az építmény ellen, amelyet a kor jelentős személyiségei írtak alá: Charles Gounod, Charles Garnier, Victorien Sardou, Ifj. Alexandre Dumas,François Coppée, Leconte de Lisle, Guy de Maupassant. „Nem bízunk a nagy emberekben” – mondta erre állítólag Eiffel.
A torony alapjai
A torony építésének idején számos országban több száz méter magas épületek kivitelezésén kísérleteztek. E vállalkozások kudarccal végződtek, már-már azt lehetett hinni, hogy nincs használható megoldás, azonban Gustave Eiffel bebizonyította ennek az ellenkezőjét. Az építmény hihetetlen sebességgel épült: havonta 12 méterrel lett magasabb. Az építkezésen csak az elemek összeszerelése folyt, azok mindegyike a Levallois-Perret-i üzemben készült, és onnan szállították a helyszínre. A munkálatokat éjjel-nappal ellenőriző vállalkozónak az építkezés munkásainak zajos sztrájkjával is szembe kellett néznie, mivel a sajátságos körülmények között végzett munka bére nem tükrözte a vállalt veszély mértékét. Eiffel, akinek csak egy gondolat járt a fejében: határidőre elkészíteni a művet, elfogadta és megadta az annak idején túlzottan magasnak számító béreket. 1888. július 14-én elérték a második emeletet, 1889. március 31-én pedig befejezték a harmadikat. Az„elképesztő technikai vakmerőség, kiemelkedően gyors végrehajtás” lehetővé tette, hogy két év elteltével felavathassák.
A fémszerkezet felállításának kezdete
Az Eiffel-torony 1887 December 7-én
A tornyot tizenötezer fém elemből és félmillió csavarból illesztették össze, pontos műszaki rajzok alapján. Ebben az időszakban ez volt a legmagasabb torony. Eiffel már számos vasúti hidat épített, irodáját szívesen keresték fel műszakilag nehezen megoldható problémákkal. Az Eiffel-torony esetében is a mérnök erényei tették lehetővé a gyors építést. A torony alsó íve tizenhat pilléren áll. Az első szinten éttermet rendeztek be a Világkiállítás alatt, ez volt az első számú vendéglő Párizsban.
Az Eiffel-torony 1888 Március 20-án
Az Eiffel torony 1888 Május 15-én
Az Eiffel torony 1888 Augusztus 21-én
Az Eiffel torony 1888 December 26-án
A kész torony (még a ma a tetején lévő a tv-antenna nélkül)
Az Eiffel torony 26 hónap alatt készült el az . A torony összmagassága 324 m, ebből maga a torony 300 m, rászerelve 24 m-re magasodik egy tévé-adóantenna. Első emelete 58, második emelete 116, a harmadik 276 m magasban van.
Négyzetalapú, 1,6 ha alapterületű, 10 100 tonna tömegű, 12 000 acéldarabból, szegecseléssel állították össze, átmeneti jelleggel. Évente kb. 10 tonna festék kell felülete karbantartásához. A legmagasabb épület volt a világon a New York-i Chrysler Building 1930-as felépítéséig (319 m). A Világkiállítás idején két millióan keresték fel. 1964-ben Eiffel művét műemlékké nyilvánították. Napjainkban évente három millióan keresik fel.
