Graham Hughes három év alatt 260 ezer kilométert tett meg a Föld körül. A világ mind a 201 országában járt 1426 nap alatt. Hetente 100 dollárja volt. Graham Hughes az egyetlen, aki megfordult a Föld minden országában repülőgép használata nélkül.
2009. január 1-jén Uruguayból indult útjára az angol származású Graham Hughes, s 2012. november 26-án ért Dél-Szudán fővárosába, Jubába. Útja közel sem volt zökkenőmentes: négy napot töltött egy lyukas csónakban, a Zöld-foki Köztársaságban, Kongóban egy hétig ült börtönben, s egy filippínó srác mentette meg őt a muszlim fundamentalistáktól.
Ha valami elmondható a világjáró Guinness-rekorder Graham Hughesról, az az, hogy talpát mindig a talajon tartotta. A 33 éves kalandor először a földtörténelem során repülő használata nélkül járta be a világot. Legfőképp buszokkal, taxikkal, vonatokkal, hajókkal és természetesen a saját lábán menetelt.
„Szeretek utazni és be akartam bizonyítani, hogy akár fillérekből is meg lehet valósítani a hatalmas túrát. Igazából azt is szerettem volna megmutatni, hogy a világ nem is olyan nagy, félelmetes hely, és tele van olyan emberekkel, akik szeretnének segíteni” – nyilatkozott Hughes hazatérését követően.
Útja során áthaladt az Egyesült Nemzetek Szövetsége 193 jegyzett országának határain, valamint Tajvanban, Vatikánban, Palesztinában, Koszovóban, Nyugat-Szaharában és az Egyesült Királyság négy tagállamában is járt.
Graham Hughes „az egy éven belül szárazföldi közlekedéssel legtöbb országot meglátogató személy” címen került be a Guinness-rekordok könyvébe, expedíciójáról pedig film készül, aminek bevételét jótékonysági célra ajánlják majd fel.
Hughes az érzéseiről így beszélt: „Hálás köszönettel tartozom mindazoknak az embereknek, akik segítettek nekem eljutni idáig, leültettek a kanapéjukra, vagy jó tanácsokkal láttak el.”
Elmondása szerint számtalan élményben volt része. Táncolt a Pápua Új-Guineai őslakosokkal, Borneóban barátkozott az orángutánokkal, keresztülszelte a kenyai vadvidéket egy 18 kerekű targoncával, de Tuvalu miniszterelnökével is találkozott.
Az emberek hajlamosak csodálkozni, hogyan volt a világjáró fiatalembernek mersze belépni Irakba, Észak-Koreába, vagy Afganisztánba, de Hughes azt állítja, ezek voltak a legegyszerűbbek. Sokkal nehezebb volt bejutni a Csendes-Óceán szívében fekvő Nauruba, de a kalózhajók fenyegetése miatt a Seychelles- és a Maldív-szigetekre is.
Sokszor került mélypontra is. Mikor Kambodzsában ült egy buszmegállóban, vagy egy gyenge lovat ült meg irtó rossz utakon, feltette magának a kérdést: „Minek csinálom ezt?”
Legrosszabb élménye hosszú túrája során mégis az volt, mikor hírt kapott róla, hogy húga, Nicole, rákban életét vesztette. Haza akart menni.
„184 országon már túl voltam, csak 17 maradt, gondoltam miért ne hagyhatnám ki azokat” – mondta a húga haláláról. „De mielőtt elindultam megkért, hogy ne forduljak vissza.”
Tavaly novemberben, kalandja végén elárulta, arról megbizonyosodott, hogy a repülőgépek számára feleslegesek, és nem tervezi, hogy valaha is levegőben utazik majd.
