Egy 1961-es antarktiszi expedíció során az orosz sebész, Leonyid Rogozov súlyos alhasi fájdalmakra panaszkodott. Hamar kiderült, hogy vakbélgyulladása van és ha nem kerül hamar műtőasztalra, a kutatócsapat egy fővel lecsökkent volna. Mivel ő volt az expedíció egyetlen orvosa, kénytelen volt önmagát megoperálni.
A 27 éves doktor a hatodik szovjet antarktiszi expedíción vett részt: a 12 fős csapat a Schirmacher-oázisban építette fel a Novolazarevszkaja-bázist, majd 1961 februárjában felkészült, hogy a kietlen tájon töltse el a következő hónapokat. Áprilisban azonban Rogozov fáradtnak, gyengének érezte magát, hányingerre panaszkodott. Később erős fájdalom jelent meg az alhasának jobb oldalán. Mivel orvosdoktor volt, könnyen felállította a diagnózison: vakbélgyulladása volt. Az ilyenkor szokásos beavatkozás már akkor is rutinműtétnek számított, ám nem az Antarktisz közepén, a civilizációtól több száz kilométerre.
Április végére Rogozov állapota súlyossá vált és magának kellett hozzálátnia a saját hasfala felnyitásához és a gyulladt féregnyúlvány eltávolításához. Kollégái természetesen segítettek, mindenkinek megvolt a maga feladata. Valaki a tükröt, egy másik a lámpát fogta és irányította, egy harmadik személy pedig azért tartózkodott még a szobában, ha a két főasszisztens közül valaki elájulna, átvehesse a feladatait. Rogozov azt is betanította a többieknek, mit tegyenek, ha ő maga ájulna el.
Sokáig azt hitte, hogy nem fog sikerülni befejeznie, ám végül nem vallott kudarcot. A kétórás műtét végül sikerült és Rogozov két hét pihenés után ismét munkába állt.