Látványos volt március 21-én, szombaton az évszázad árapálya a Mont-Saint-Michel-öbölben, amely a pénteki napfogyatkozás miatt következett be. Az UNESCO világörökség színhelyén 14,15 méter szintkülönbséget vártak, de ez pár centivel elmaradt ettől.
Mont-Saint-Michel szigete egy jellegzetes árapálysziget. Apálykor a sziget száraz lábbal megközelíthető, dagálykor azonban valódi szigetté válik. A Mont-Saint-Michel-öböl a második hely a világon a kanadai Fundy-öböl után, ahol az egymást követő apály és dagály szintje között a legnagyobb a különbség.
Az apály és a dagály váltakozása a Hold és a Nap vonzásának a tengerek és az óceánok szintjére gyakorolt hatása, ezért a mostani jelenség a pénteki napfogyatkozás miatt következett be. “Az évszázad árapálya” körülbelül tizennyolc évente, több asztronómiai tényező – az égitestek egymásra gyakorolt tömegvonzása, a pályák közötti legkisebb távolság – tökéletes együtthatásakor alakul ki.
Franciaországban az árapály nagyságát jelölő együttható 20-tól 120-ig terjedő skálán mozog. Március 21-én az árapály együtthatója 119 volt. A legutóbbi “évszázad árapálya” 1997. március 10-én volt, a következők pedig 2033. március 3-án és 2051. március 14-én várhatók.
A legenda szerint 708-ban Szent Mihály arkangyal megparancsolta Szent Aubert-nek, hogy a tengeren építsen templomot. Miután Szent Aubert először nem tett eleget az utasításnak, az arkangyal lyukat égetett ujjával a kalapján. A kolostor első templomának felszentelésére 708. október 16-án került sor.
Mont-Saint-Michel szigete 933-től, amikor a normannok elfoglalták a Cotentin félszigetet, stratégiai jelentőséget kapott, és az ezt követő évszázadokban a kolostor építését a normann építészet stílusjegyei határozzák meg. A román kori bencés apátságot 966-ban alapították. A 13. században a francia király parancsára a gótikus stílusú részt építették hozzá: a kétemeletes kolostort a tetején refektóriummal. A 15. században több ezer ember kelt át a tengeren, hogy letelepedjenek a kis szigeten a templom közelében, az öröklét elérésének reményében. A francia forradalom idején a bencés kolostort bezárták, és börtönné alakították át, amely 1863-ig működött. A francia kulturális élet vezető egyéniségei, közöttük például Victor Hugo már 1836-ban kampányt indítottak a sziget és a kolostor műemlékké nyilvánításáért. A mozgalom 1874-ben érte el célját. Az apátság 1000. évfordulóján, 1966-ban tértek vissza ide a bencés szerzetesek és 2001 óta a Jeruzsálemi Monasztikus Testvéri Közösség birtokában áll.
1879-ben épült fel a szigetet a szárazfölddel összekötő gát és ezzel megszűnt szigetnek lenni. 2006. június 15-én a francia állam bejelentett egy 150 millió eurós projektet, amelynek megvalósulását követően a Mont-Saint-Michel ismét árapályszigetté válik.
A projekt eredményeként adták át a 760 méter hosszú hídat, így most már bármikor meg lehet látogatni a szigetet, amelyet 1979-ben elsők közt vették fel az UNESCO Világörökség listájára.
