Az univerzum eddig ismert legfényesebb, legtávolabbi pulzárjára bukkant az Európai Űrügynökség az XMM Newton röntgencsillagászati műhold segítségével: a gyorsan forgó neutroncsillag ezerszer fényesebb annál, mint amennyire azt eddig lehetségesnek hitték. Ráadásul ez a pulzár a valaha észlelt legtávolabbi ilyen jelenség, fénye ötvenmillió évet utazott, mire az XMM-Newton érzékelte – olvasható a Phys.org tudományos hírportálon. A pulzár gyorsan forgó neutroncsillag, amely erős mágneses térrel rendelkezik. Főleg szupernóva-robbanások után jön létre, de olyan fehér törpe csillagokból is kialakulhat, amelyek elég sok anyagot gyűjtenek össze környezetükből, hogy bekövetkezzen a gravitációs összeomlás.
Illusztráció: a PSR B1509-58 jelű pulzár (Forrás: NASA/CXC/SAO/JPL-Caltech)
A neutroncsillagok nagy mennyiségű szabad neutront tartalmazó maradványcsillagok. Forgás közben sugárzást bocsátanak ki, így – mivel a forgástengely és a mágneses tengely általában nem esik egybe – folyamatosan körbe-körbe pásztázzák az égboltot, ütemes pulzusokban bocsátva ki a sugárzást. A most észlelt sugárforrás az eddig észlelt legfényesebb: egy másodperc alatt annyi energiát bocsát ki, mint a Nap 3,5 év alatt, pulzálási periódusa 1,13 másodperces. Az XMM-Newton az elmúlt 13 évben több alkalommal is észlelte a jelenséget, a pulzárok szisztematikus kutatása során gyűjtött adatok elemzésével. A jeleket a NASA adatgyűjteménye is regisztrálta, újabb információkat szolgáltatva a pulzár megismeréséhez.
XMM-Newton (Forrás: ESA/D. Ducros)
“Korábban úgy hitték, csak a Napnál tízszer nagyobb tömegű, csillagtársukat felfaló fekete lyukak érhetnek el ilyen hatalmas mértékű fényességet, de a forrás gyors és rendszeres pulzálása a neutroncsillagok jellemzője és egyértelműen megkülönbözteti őket a fekete lyukaktól” – mondta Gian Luca Israel, az olasz INAF asztrofizikai kutatóintézet munkatárs, a Science tudományos lapban a témában megjelent tanulmány vezető szerzője.
Az adatok alapján az is megállapítható, hogy a pulzár forgási sebessége az idő folyamán megváltozott: a 2003-ban mért 1,43 másodperc per forgásról 2014-re 1,13 másodperc per forgásra gyorsult. A Föld arányaira vonatkoztatva ez olyan mértékű változás, mintha tizenegy év alatt egy nap hossza öt órával csökkenne. Csak egy neutroncsillag elég összetett ahhoz, hogy egyben maradjon ilyen nagy forgási sebesség mellett. Bár nem szokatlan, hogy megváltozik egy pulzár forgási sebessége, a változás nagy mértéke arra utal, hogy a csillag gyorsan fogyaszt nagy tömegeket egy csillagtársából” – mondta el a szakértő. Hozzátette: a csillag ezerszer fényesebb, mint az a maximum, amiről úgy vélték, lehetséges egy növekvő csillag esetében. Ahhoz, hogy mérni tudják az égitest által kibocsátott hatalmas mennyiségű energiát, a modellekben valami más módszer alkalmazására is szükség lesz.
Forrás: ESA/XMM-Newton; NASA/Chandra and SDSS
A tudósok úgy vélik, egy erős, összetett mágneses mezőnek kell lennie a csillag felszíne közelében. A szokatlan neutroncsillag felfedezése megváltoztatja a tudósok elméleteit az ilyen jelenségek működéséről – tette hozzá Norbert Schartel, az ESA XMM-Newton projektjének vezetője.
Illusztráció: a Vela pulzár (Forrás: NASA/CXC/PSU/G.Pavlov et al)
