A világ távoli, zord vidékein él egy teremtmény, amely őse valaha a gyapjas mamutokkal, kardfogú tigrisekkel és gyapjas orrszarvúkkal együtt benépesítette az északi síkságokat, ám velük ellentétben sikeresen átvészelt minden viszontagságot. A pézsmatulok olyan élőhelyet talált magának, ahová a ragadozók sem igen merészkedtek utána, sőt jó ideig az ember sem tudta követni. Ezeknek a fenséges állatoknak a világba kalauzolja el a nézőket Rolf Steinmann vadvilági operatőr.
Steinmann főleg a BBC számára készít filmeket és az “In Between” című, díjnyertes alkotásával megvalósította régen dédelgetett álmát, hogy elkészíthessen egy természetfilmet a saját elképzelései alapján.
A pézsmatulok Kanadában és Grönland partvidékén honos, de nincs állandó élőhelye, ugyanis minden évben nagyokat vándorol a megfelelő táplálékért. Alaszkából a 19. században irtották ki; később visszatelepítették, miként Norvégiába is. Betelepítették továbbá Svédországba és az Oroszországhoz tartozó Vrangel-szigetre, ahol már több mint 100 egyede él.
Télen nagyobb, nyáron kisebb csordákban vándorol megszokott útvonalakon. Táplálékát (fű, sás, zuzmók) gyakran a hó alól ássa ki. Szélviharban a csorda tagjai egymás felé fordulnak, összedugják a fejüket, és leheletükkel melegítik egymást. Testfelépítése lehetővé teszi a hosszan tartó, akár -50 °C-os hidegek elviselését is.
A hímek látványos rivalizálása miatt ismert leginkább a faj: a két állat lehorgasztott fejjel fut egymásnak olyan erővel, amivel egy kisebb gépjárművet több méterre lökhetnének el. Ezt addig ismétlik, amíg az egyik fél meg nem hátrál. Bár koponyájuk nagyon vastag, egy-egy ilyen harcban a vesztes gyakran szenved halálos sebet.
A pézsmatulkok zömök termetük ellenére csodálatraméltó könnyedséggel mozognak, a lovak gyorsaságával és az antilopok gyakorlottságával és könnyedségével. A sziklákon, a kecskékhez hasonlóan, megerőltetés nélkül mozognak és a meredek szakadékokról biztonsággal tekintenek le a mély völgyekbe.
