A bonsai mesterségesen, művészien alakított, formára metszett, esetleg hajlított fa. Nevezik tálas kertészkedésnek is, mivel a legismertebb formája a kis méretű, tálkákban nevelt és alakított fák tartása. Általánosan elterjedt tévhit, hogy a bonsai egy növényfaj. Ezzel szemben elvileg bármilyen fás szárú kétszikű növényből lehet bonszait nevelni, természetesen ennek azért korlátot szabnak az illető faj morfológiai jellemzői, például a túl nagy levélméret, az ágelágazások hiánya, vagy a túl nagy távolság a rügyek között stb.
Másik tévhit, hogy a bonszai szobanövény. Ez csak a trópusi-szubtrópusi fajokból kialakított fácskákra igaz és ezekre is csak a saját természetes élőhelyükön uralkodó klimatikus viszonyokat megközelítő körülmények között. Megjegyzendő, hogy ezen fajok némelyikének életben tartása éppen speciális igényei, például a magas és kiegyenlített hőmérséklet, és magas relatív páratartalom miatt egy átlagos magyar lakásban szinte reménytelen vállalkozás.
A bonsai kultúra Kínából származik, i.e. 400 körül alakulhatott ki. A kínai császár számos palotája között utazgatott és igénye volt a legszebb növényeire. Valószínű így alakulhatott ki a tálba, illetve tartóedénybe ültetett bonsai fa története. Japánban a VI. századtól kínai buddhista szerzetesek kezdték el a buddhizmust terjeszteni és kultikus tárgyként apró növényeket, mini bonsaiokat vittek magukkal. Japánból származik a bonsai szó eredete is, amely két japán szóból áll: “bon” lapos edényt, míg a “sai” növényt jelent, de a kifejezés ennél jóval összetettebb, ugyanis magába foglalja a természetes hatás és a művészi kifejezés egységét is.
A két évezred során számos bonsai stílus alakult, mint például szabadon felfelé törő (moyogi), szabályosan felfelé növő (chokkan), cascade vagy „vízesés”, érdekesebb stílusokként említhetjük a sziklára vagy sziklába ültetést (sekijoju illetve ishitsuki), de akár tájképet (saikei) is varázsolhatunk lakásunkba vagy kis kertünkbe, melyeknél a fákat sziklákkal és aljnövényzettel ültetik be.
