Az újratermelődő hasi, illetve mellkasi folyadékgyülem komoly panaszokat okozhat, melyek még inkább megnehezítik az egyébként is súlyos betegséggel küzdők mindennapjait. A folyadék eltávolítása ezért kiemelt szerepet kap az életükben, és sajnos egyben kórházi beavatkozások sorát jelentheti számukra. Az ewiCare rendelő a rendszeresen felgyülemlő folyadék kíméletes és kényelmes eltávolítására nyújt megoldást: tartós katéter beültetésével a beteg és hozzátartozója a megterhelő kórházi kezelések helyett otthoni körülmények között bocsáthatja le a folyadékot. Hogy ez milyen mértékben változtathatja meg a beteg életét és életminőségét, arról Buga Lajos mesél részletesebben az alábbi beszélgetésben.
Talán elárulhatjuk olvasóinknak, hogy ez a beszélgetés közvetlenül a külföldi nyaralása után zajlik… Milyen volt az utazás és az otthonitól eltérő környezet a beépített tartós katéterrel?
Én vezettem az odaúton és a visszaúton is. Három nappal az indulás előtt csapoltam a biztonság kedvéért (bár még nem lett volna szükséges), és felkészültem arra, hogy esetleg a szálláshelyen is csapolni fogok. Nagyon jól telt az idő, fürödtem is a tengerben. Utána kötést cseréltünk, és ha már kibontottuk a katétert, akkor le is eresztettünk egy keveset a folyadékból, talán egy liternyit, aztán visszazártuk. A csapolás végtelenül egyszerű, a feleségem nagyon rutinosan csinálja. Hazafelé megint semmi gond nem volt a vezetéssel, kicsit fáradtabb voltam a rendszertelenebb élet miatt.
Nem tartott attól, hogy ezzel a beépített orvosi eszközzel kell utaznia nyaralni?
Nem féltem ettől egyáltalán, ugyanis két héttel előtte hazavezettem Rostockból, egyedül tettem meg az 1000 km-t egy nap alatt. Rostock előtt pedig megjártuk Svédországot oda-vissza. Most már egy éve bennem van a katéter, abszolút együtt élek vele már, szinte nem is tudom, hogy ott van, ha nem nyúlok oda.
Hogyan zajlott a csapolás a tartós katéter beültetése előtt?
Talán négy-öt évvel ezelőtt kezdődött a nehéz időszak. A májammal volt probléma, és lett egy tyúktojásnyi köldöksérvem is. Azt eltávolították körülbelül három éve. Azután elkezdett feltelni a hasüreg folyadékkal. Rengeteg vízhajtót beszedtem, napi kilencet. Tavaly (2023-ban) pedig, a katéter beültetése előtt háromszor-négyszer csapoltak kórházban tavasztól kezdve, minden alkalommal 10 liternyit. Az nagyon megterhelő volt, akkor nem nagyon tudtam csinálni semmit. Állandó volt a fáradtság, a feszítő érzés. A 10 liter leengedése általában egy óra alatt megvolt, utána bekötötték a hasamat, befeszítették, hogy a belső szervek valahogy a helyükön maradjanak a sok folyadék eltávolítása után. Mozdulatlanul kellett feküdnöm körülbelül másfél órán keresztül. Persze vezetni nem tudtam, úgy vitt haza mindig a feleségem. Aztán három-négy napon keresztül nagyon gyenge voltam, semmit nem tudtam csinálni. Négy nap után már viszonylag jól éreztem magam, de két és fél hét múlva újra szóltunk a kórháznak, hogy menni kellene: kaptunk időpontot, vagy volt ágy vagy nem, ráadásul a Covidnak is körülbelül akkor volt vége… De nyáron már tudtuk, hogy van ez a katéterrendszer, augusztus közepén el is mentünk az ewiCare rendelőbe konzultációra, a konzultációból pedig rögtön katéterbeültetés lett.
Most szeptember közepén járunk. Talán a 13 hónap elteltével is emlékszik, hogy hogyan zajlottak az események a rendelőben…
A doktor úr megvizsgált, megállapította, hogy bal oldalon lesz a katéter. A beavatkozás körülbelül félórás volt, kifejezetten jó hangulatban telt, elbeszélgettünk műtét közben. Utána lecsapolták kétszer a folyadékot (3 és fél litert vettek le két tasakba), közben megmutatták a feleségemnek és a lányomnak, hogy hogyan kell ezt a műveletet csinálni: gumikesztyű felhúzása, fertőtlenítés, a tasak csatlakozójának beszúrása a szelepbe, folyadék leengedése a zárt rendszerben, kupak felhelyezése a katéterre, a cső felcsavarása, beragasztása. Teljesen jól éreztem magam a beültetés után, akár vezethettem is volna.
A teljes cikket ide kattintva, az Ewicare weboldalán tekintheti meg.
