Bővült a Nyíregyházi Állatpark császárbajszú tamarin (Sauginus imperator) állománya: 140 napnyi vemhesség után világra jöttek a csapat legifjabb tagjai, egy ikerpár. A november elején született kölykök eddig idejük nagy részét az ivarérett állatok hátán kapaszkodva töltötték, de a héten már bátorságot merítve önállóan is ismerkednek kifutóikkal.
A tamarin csapat igazi összetartó családként, közösen gondoskodik az ikrekről: részt vesznek a hordozásukban, nevelésükben, s erre szükség is van, hiszen már újszülött korban azok együttes testsúlya anyjuk 25%-át teszi ki. A most született ikerpárral, már 7 tagot számlál a nagy bajszú nyíregyházi csapat. Az aktív életet élő család szinte egész nap mozgásban van, s idejük nagy részét táplálék kereséssel és társaikkal játszva töltik.
A 30-40 dkg-os, mindössze 25 cm-es majmocskák legfeltűnőbb sajátossága a mindkét ivaron jól látható nagy, fehér, lefelé hajló bajusz, mely most már a pár dekagrammos kölyköknél is elkezdett növekedni. Fajnevük is erre utal, ami azonban egy tévedésen alapul. Ugyanis felfedezésükkor, 1907-ben még csak elejtett példányokat ismertek: a hosszú, lelógó bajuszt a preparátorok felfelé kunkorították, mivel azt feltételezték, hogy a bajuszvég felfelé áll, csakúgy mint II. Vilmos császáré. A tévedésre csak néhány év múlva jöttek rá, amikor élő példányokat is láttak, de az állatokon „ragadt” a császárbajszú tamarin név.
A természetben Peru, Brazília és Bolívia erdőségeiben gyümölcsökkel, fák nedvével és nektárral táplálkoznak, fehérjeigényüket pedig a rovarokból fedezik. Kis méretük miatt ki tudnak mászni a vékonyabb ágakra is. A császárbajszú tamarinok, az úgynevezett karmosmajmok közé tartoznak, s rendszertani nevüket arról kapták, hogy a hátsó láb nagyujját kivéve az összes ujjukon karmok nőnek, köröm helyett. A karmokra azért van szükségük, mert apró termetük miatt az ágakat nem tudják ujjukkal átfogni, így éles karmaikkal kapaszkodnak a fák törzsén, valamint a fa kérgét karmaikkal megsértve jutnak hozzá a növényi nedvekhez.
A karmosmajom féléket régebben tévesen a sárgaláz és malária terjesztőinek tartották, s kíméletlenül irtották, valamint nagy számban fogták be őket kutatási célokra, napjainkban élőhelyeik pusztulása veszélyezteti leginkább őket.
