Ritka élőhelyek és egész ökoszisztémák semmisültek meg a Hawaii Nagy-szigetén május elején kitört Kilauea vulkánból áramló lávától, ám a kutatók szerint, noha emberi szemszögből tragédia, ami történik, tudományosan nézve azonban csak a természet “brutális” körforgásáról van szó.
A sziget Puna kerületének erdőségei korábban fontos élőhelyként szolgáltak az őshonos fák, madarak és rovarok számára. “A kitöréseket megelőzően valószínűleg ez volt a legnagyszerűbb erdő Hawaii államban” – mondta Patrick Hart, a Hawaii Egyetem biológusa, hozzátéve, hogy az erdőnek voltak részei, ahol az őshonos fák egészen az óceánig elértek és ehhez hasonlót sehol máshol nem lehetett látni Hawaiin.
A térséget most 20-30 láb (6-9 méter) láva borítja. A szakember szerint legkevesebb száz évnek kell eltelnie, mire a lávával betemetett erdőségek elkezdenek újjászületni és azután 150 évbe is telhet, mire visszanyerik egykori külsejüket. Ez a folyamat azonban már többször megismétlődött.
“Emberi szemszögből nézve, ami most történik, az igazi tragédia” – mondta David Damby, az amerikai földtani intézet (USGS) vulkanológusa. “Ám a vulkán szemszögéből nézve, neki ez a dolga, új területeket építeni és átalakítani a tájat. Így működik a bolygó” – tette hozzá a szakember.
Ryan Perroy, a Hawaii Egyetem vulkanológusa ugyancsak arra emlékeztetett, hogy geológiai szempontból korántsem volt váratlan esemény a vulkán kitörése, és hajdanán maga Puna is vulkanikus tevékenység nyomán jött létre.
A térségben több más drasztikus változás is történt: június 2-án forró láva ömlött a sziget 400 éves édesvizű tavába, a Zöld tóba, kevesebb, mint két óra alatt elpárologtatva azt és betemetve a helyét lávával. Mindössze néhány nappal később óriási lávafolyamok zúdultak a szomszédos Kapoho-öbölbe, otthonok százait elpusztítva és beszennyezve a türkizkék, korallokban gazdag öböl vizét, valamint a dagálytócsákat, gyakorlatilag élve megfőzve azok tengeri élővilágát.
“Nincs még egy olyan hely Hawaiin, mint amilyen Kapoho volt” – mondta John Burns, aki egy évtizeden át tanulmányozta a korallokat a dagálytócsákban. “Az egész élőhely odalett” – jegyezte meg a kutató. A szakemberek szerint amint a vulkanikus részecskék eloszlanak és a víz pH-értéke, valamint hőmérséklete visszaáll a normálisra, a virágállatok elkezdenek visszanőni.
“A tengeri organizmusok és korallok szemszögéből nézve gyakorlatilag az elejéről kezdődik minden. Az emberek tragédiája, hogy elveszítették az otthonaikat, számunkra pedig, hogy elveszítettük a kutatási helyszínünket. A környezet szempontjából azonban ez egy természetes körforgás. Sokkal inkább nézem végig, ahogy egy korallzátony a láva áldozatává válik, mintsem, hogy az óceánok melegedése okozta korallfehéredés végez vele, ahogy az Hawaii több területén is megtörtént” – mondta Burns.
The Guardian, USGS, MTI
