A Nagy Hadronütköztető (LHC: Large Hadron Collider) az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) 2008-ban átadott részecskegyorsítója és ütköztetőgyűrűje. A Nagy Hadronütköztetőt mintegy két évig tartó leállás után 2015-ben indították újra és jelentősen megnövelték a teljesítményét. A Genfben működő intézet munkatársai azt várják, hogy új távlatokat nyit a fizikában.
Frédérick Bordry, a CERN részecskegyorsítókért felelős vezetője korábban elmondta, hogy a szinte teljesen megújult hadronütköztetőben immár nyalábonként 6,5 teraelektronvolt (TeV), összességében tehát 13 TeV energián ütköztetik a protonokat (1 TeV – ezermilliárd elektronvolt). A 27 kilométeres, föld alatti gyűrűben négy ütközési pont van, a protonnyalábok csaknem fénysebességgel száguldanak a részecskegyorsítóban.
Rolf Heuer, a CERN főigazgatój, az LHC második hároméves működési időszakától azt reméli, hogy az eredmények új távlatokat nyitnak a fizikában. “Nem tudjuk például, miért van az anyagból olyan sok, míg az antianyagból olyan kevés”. Emlékeztetett arra is, hogy a világegyetem 95 százaléka még mindig ismeretlen: sötét anyag és sötét energia alkotja. Az elkövetkező években remélhetőleg többet megtudunk a sötét anyagról. A Nagy Hadronütköztetőben azonban nem egyetlen, hanem rengeteg kérdésre keresik a választ, az ütközések eredményét az egyes kísérletek más és más után kutatva elemzik. A főigazgató szerint az elkövetkező években kiderülhet például az is, hogy vannak-e a többi részecske tömegéért felelős Higgs-bozonhoz hasonló részecskék.
A BBC-nek köszönhetően most egy 360 fokos videóban vizsgálhatjuk meg a hatalmas méretű, látványos hadronütköztetőt.
VIDEÓ: