Ázsia egyik legszebb, legimpozánsabb ragadózója, a ködfoltos párduc (Neofelis nebulosa) a trópusi és szubtrópusi esőerdők mélyén rejtőzik és hihetetlen ügyességgel mászik a fák ágain. A rendkívül ritkán megfigyelhető, félénk nagymacskáról korábban úgy vélték, hogy sajátos koponyaszerkezete alapján nemének egyetlen képviselője, de amerikai kutatók felfedezték, hogy a Borneón és Szumátrán élő változata, a borneói ködfoltos párduc (Neofelis diardi), önálló fajt képvisel.
A ködfoltos párduc olyan “mókusszerű képességekkel” rendelkezik, mint a dél-amerikai tigrismacska. Fogságban ösztönszerűen a hátsó lábain függeszkedik, hosszú farkát lengetve egyensúlyozik és fejjel lefelé szalad le a fatörzseken. Rövid, rugalmas lábainak, nagy mancsainak és éles karmainak együttes hatása nagyon magabiztossá teszi. A farka olyan hosszú, mint teste, ezzel is segítve az állatot az egyensúlyozásban. Valószínűleg magányosan élnek, de az állat vadonbeli viselkedése nagyrészt ismeretlen a rejtőzködő természete miatt.
Elterjedési területe Dél-Kínára, a Himalája keleti részére, Északkelet-Indiára, Délkelet-Ázsiára és az Indonéziai-szigetvilágra terjed ki. Mivel nehéz a terepen tanulmányozni, megbízható becslés a populáció méretéről nem létezik, de az egyre kiterjedtebb erdőirtások és illegális vadászata miatt számuk folyamatosan hanyatlik, ezért sebezhető fajként tartják számon. Elsősorban a bundájáért vadásznak rá, illetve azért, mert húsának és csontjainak gyógyerőt tulajdonítanak.
Különlegesen szép homokszínű bundáját jellegzetes, szabálytalan formájú, leginkább felhőhöz hasonlító, sötét szélű foltok díszítik – ezekről kapta általános és tudományos nevét is. Teste zömök, szemfogai az élő macskafélék közül arányosan a leghosszabbak. Mivel ezen faj élőhelye feltűnően kicsi, elsődleges zsákmányát a fán élő emlősök, főleg gibbonfélék és makákók alkotják, de olykor kisemlősöket, madarakat, szarvasféléket és gyalogsülféléket is zsákmányol. Kedvelt vadászmódszere, hogy a fákról ugrik a kiszemelt zsákmányra.
A nőstények 85–93 napig tartó vemhességet követően 1–5 kölyöknek adnak életet. A kis párducok a megszületésüket követő körülbelül 10. napon kezdenek el látni, 5 héten belül lesznek aktívak és valószínűleg körülbelül 10 hónapos koruktól függetlenek. A fogságban élő felnőttek akár 17 évig is élhetnek, a vadonban ez az élettartam valószínűleg rövidebb.
A borneói ködfoltos párduc (Neofelis diardi) fejlődési vonala a genetikai kutatások eredményei alapján mintegy 1,4 millió éve vált el a szárazföldi ködfoltos párductól (Neofelis nebulosa). Szumátra, Borneó és Batu szigetének trópusi esőerdeiben él, a nyílt terepet és az emberek közelségét kerüli. A borneói ködfoltos párduc megkülönböztető jegye, hogy bundája sötétebb a kontinensen élő fajénál.
