Egy különleges és ritkán látott mélytengeri élőlény, egy szíjhalféle (Regalecidae) elpusztult példányát sodorta a kaliforniai Santa Catalina sziget partjára az óceán. A sziget Avalon nevű városának közelében megtalált 4 méter hosszú példány 2013 óta már a harmadik szíjhaltetem, ami a természetvédelmi oltalom alatt álló Santa Catalina szigeténél partra sodródott. A tetem jó állapota alapján úgy vélik, hogy a most megtalált példány nem sokkal a partra sodródása előtt, valószínűsíthetően a felszín közelében pusztult el.
Forrás: Tyler Dvorak/Catalina Island Conservancy
Forrás: Tyler Dvorak/Catalina Island Conservancy
A szíjhalfélék (Regalecidae) a csontos halak főosztályának sugarasúszójú halak osztályába és a tündöklőhal-alakúak rendjébe tartozó család. A családba 2 nem és 5 faj tartozik. A világ óceánjaiban, egyes trópusi folyókban és a Földközi-tengerben is honosak. Legtöbb fajuk több száz, illetve olykor ezer méteres mélységben él, így ritkán látni őket, bár időnként egészen a felszínig felemelkedik. Élő példányt csak nagyon ritkán sikerül megfigyelni, ezen halak többségét a partra sodródott példányok alapján ismeri a tudomány. Az egyik legnagyobb partra mosott tetemre 1996 szeptemberében San Diego partjainál bukkantak rá, ez a példány 7 méter hosszú volt. A szíjhalfélék hossza általában pár méter, de a legnagyobb ismert példány 11 méter hosszú és 270 kilogramm tömegű volt, bár meg nem erősített jelentések 17 méter hosszú szíjhalakról is beszámolnak. Természetes élőhelyén először 2008 júliusában a SERPENT kutatócsoport tengerbiológusainak sikerült megörökíteniük egy robotkamera segítségével a Csendes-óceánban.
A Santa Catalina szigetén 2013. októberében partra sodródott szíjhal. A ritka leletet részletes vizsgálat és preparálás céljából a helyi tengerkutatási intézetbe szállították. (Forrás: Catalina Island Marine Institute)
Az 1996. szeptemberében San Diego partjainál megtalált 7 méter hosszú példány (Forrás: Wikimedia Commons)
Mélyvízi élőlény lévén a szíjhalak életmódjáról nem sokat tudunk. A hosszú, kígyószerű testformával rendelkező hal egyik egyedi jellegzetessége a fej felett koronaszerűen felmeredő 10-12 hátúszósugár. Ebből a koronaszerű képződményből származik a másik elnevezése, a heringkirály. A farokúszója fejletlen, ami a hal kígyózásszerű úszásmódjára vezethető vissza. Ragadozó életmódot folytat, fő táplálékai az apró, világító garnélák, a lábasfejűek és halak.
Forrás: Catalina Island Conservancy
