Egyetlen északi simabálnaborjút sem észleltek az Egyesült Államok délkeleti partjainak térségében az idei ellési időszak végén, ilyenre az elmúlt 30 évben soha nem volt példa – közölték helyi vadvédelmi illetékesek.
“Ez a vég kezdetét jelentheti” – hangoztatta Barb Zoodsma, az amerikai Nemzeti Tengeri Halászati Szolgálat északi simabálna fajvédelmi programjának térségbeli illetékese. Elmondta, hogy a szakemberek december óta figyelik az újszülött simabálnaborjúk felbukkanását Georgia és Florida partjainál, a vemhes nőstények ugyanis ott szülik meg borjaikat minden télen. A bálnafigyelési repüléseket tovább fogják folytatni.
Az Atlanti-óceán nyugati partvidékén élő északi simabálna és a csendes-óceáni északi simabálna a világon a legveszélyeztetettebb bálnafajok, a veszélyeztetett vadon élő fajok kereskedelméről szóló washingtoni egyezmény (CITES) kihalással veszélyeztetett fajnak tekinti, az Egyesült Államok veszélyeztetett fajokról szóló törvénye szigorúan védi mindkét fajt. Az északi simabálna állománya mintegy 450 egyedet számlál, tavaly 17 elpusztult egyedet sodort partra a víz az Egyesült Államokban és Kanadában. Tavasztól őszig északon, Kanada és az Amerikai Egyesült Államok északkeleti partjainál fordulnak elő, télen vonulnak le délre, Georgia és Florida államok környékére, hogy életet adjanak borjaiknak.
A simabálnafélékre a hordószerű test, az igen meghajlott óriás pofa, a V-alakú orrnyílások, valamint a sötétszürke vagy fekete bőr jellemző. A „simabálna” elnevezés arra utal, hogy az állatok torka és hasa, szemben a barázdásbálna-félékével, sima, nem pedig barázdált. A kifejlett északi simabálna 14-18 méter, testtömege 40–73 tonna, az újszülött pedig átlagosan 4-5 méter hosszú és 900 kilogramm súlyú.
Az északi simabálna egyik különös ismertetőjegye, hogy fején szemölcsszerű kinövések találhatók. Ezek a bőrképződmények akár 10 centiméter magasra is megnőhetnek, és tengeri makkok, bálnatetvek, különböző puhatestű állatok élősködnek rajtuk. A bőrképződmények és felrakódások elsősorban az állon, az alsó állkapcson és az orrnyílások előtt nőnek, és „sapkának” nevezik őket. Feje óriási méretű, testhosszának mintegy egynegyedét teszi ki. Szájürege hatalmas: felső állkapcsának mindkét oldalán 230-390 keskeny szila nő, melyek akár 2,5 méter hosszúak is lehetnek, és sörteszerű fonalak borítják őket. A szilák segítségével szűrik ki táplálékukat a vízből.
NOAA, MTI
