A tavasz beköszöntével és a természet újjászületésével az „erdei bölcsődék” is egyre népesebbé válnak, így túrázás, kirándulás során mind gyakrabban lehet kis vadállatokra bukkanni. A Budakeszi Vadaspark szakemberei arra kérik a természetjárókat, hogy az áprilistól júniusig tartó időszakban fokozott éberséggel járjanak, hiszen ilyenkor születnek többek között a madárfiókák, a kis sünök és az őzgidák is. A gondoskodó anya távollétében a jóhiszemű állatrajongóknak könnyen megeshet a szívük a fűben csendesen várakozó, „árvának” vagy „magukra hagyottnak” vélt kicsinyeken, akiket első előszeretettel simogatnak, pátyolgatnak, netalántán haza is visznek.
A kisállat „elhagyatottságának” megítélése azonban a tapasztalt és kompetens állatgondozó szakember feladata, hiszen ezek a kölykök legtöbbször nem szorulnak segítségre, sőt, összeszedésük könnyen az állat pusztulásához vezethet. A Budakeszi Vadaspark munkatársainál a napokban adtak le egy erdőben „talált” kis vadmalacot, egy nyestkölyköt és egy kismókust, de a vadonban talált őzgida, madárfióka, vagy kis sün sem ritka ilyenkor. Az újszülötteket jelenleg anyjuk helyett a vadaspark munkatársai nevelik és kecsketejjel táplálják, ami jócskán eltér a természet rendjétől.
Az őzeknél és a szarvasoknál például az anya csak rövid időre hagyja magára a gidát, emberi beavatkozást (pl. óvatlan simogatást, ölbe vételt) követően, az idegen szag miatt előfordulhat, hogy végleg elhagyja kicsinyét, így az éhen hal.
A mókusok az erdők világán túl kifejezetten kedvelik a zsúfoltabb városi környezetet is, s nagyobb parkokban akár csapatosan is képviseltetik magukat. Azonban ha emberi közelséget éreznek, a fák aljánál keresnek menedéket és rejtőzködő üzemmódjuk során elesettnek, elhagyatottnak tűnhetnek, ezért sokan megsajnálják őket és segíteni szeretnének rajtuk.
A csíkos vadmalacok esetében biztosak lehetünk abban, hogy az utódjait harciasan, felbőszülve óvó koca mindig a közelükben van, vagyis már csak ezért sem bölcs dolog megközelíteni, vagy kézbe venni a csöppségeket.
„Bármennyire is úgy tűnhet, hogy emberi segítségre szorulnak ezek az állatok, álljunk ellen a kísértésnek! Az anyjától elszakított kisállat, főleg ha vadon élő állatról van szó, nem lesz visszaengedhető a természetbe, nem tanulja meg a fajtársaival való kommunikációt, sőt a természetes félelemérzet is elveszik belőle, így pedig könnyebben prédává válhat. Az első és legfontosabb szabály, hogy ne nyúljunk az árvának hitt kisállatokhoz, tartsuk tiszteletben a természet rendjét”– hangsúlyozta Jóba Katalin, a Budakeszi Vadaspark szakembere.
A Budakeszi Vadaspark állatgondozói jelenleg egy 4 hetes nyestet, egy 8 hetes mókust és egy 2 hetes vadmalacot nevelnek kézből, akiknek még legalább 2-3 hónapig az anyjuk mellett lett volna a helyük. A kisállatoknak a langyos kecsketej és az állatgondozók áldozatos munkája és szakértelme biztosítja a túlélést és az új esélyt az életre, azonban megfelelő felkészültség nélkül a vadállatok kézből nevelése nem lehet sem eredményes, sem kellően megalapozott.
Budakeszi Vadaspark arra kéri a természetjárókat, hogy ne bolygassák a természet rendjét, és ne nyúljanak az elárvultnak hitt kisállatokhoz, hiszen nagy károkat okozhatnak vele. Ha teljes bizonyossággal meggyőződtünk arról, hogy az állat magára maradt (3-4 óra múlva visszamentünk és még mindig ott találtuk, esetleg egy nagyobb testű, még csupasz, vagy fehér pehelytollas, járni és repülni nem képes fiókát találtunk), akkor az illetékes nemzeti parktól, a legközelebbi állatkerttől vagy állatvédelmi szervezetektől kérhetünk segítséget.
