Kilencvenöt éves korában johannesburgi otthonában elhunyt Nelson Mandela, Nobel-békedíjas politikus, emberi jogi harcos, a faji megkülönböztetés elleni harc világszerte ismert alakja és jelképe.
A Nobel-békedíjjal kitüntetett politikus halálhírét Jacob Zuma dél-afrikai elnök jelentette be az állami tévében a nemzethez intézett üzenetében. Közölte, hogy Mandela johannesburgi otthonában halt meg, békében távozott az élők sorából. Hozzátette, hogy állami temetésen helyezik végső nyugalomra, és egyben elrendelte, hogy országszerte eresszék félárbocra a nemzeti lobogókat. Beszédében Zuma úgy fogalmazott, hogy Mandela távozásával az ország „elveszítette legnagyobb fiát”.
Az idős politikus az elmúlt egy évben sokat betegeskedett. Kiújuló tüdőfertőzése miatt június 8-án szállították kórházba, ahol szeptember elsejéig ápolták. Bár válságos volt akkor is az állapota, hazaengedték a kórházból, hogy johannesburgi otthonában kezeljék, ahol felkészültek intenzív ápolására. A politikus otthonát úgy alakították át, hogy ott intenzív kezelést kaphasson, ugyanolyat, mint azon a magánklinikán, ahol addig kezelték.
Nelson Mandelát 2012 végén és áprilisában is tüdőgyulladással kezelték egy pretoriai klinikán, közben pedig epekőműtétet hajtottak végre rajta. A faji megkülönböztetésen alapuló (apartheid) rendszer idején Mandela 27 évet töltött börtönben, ahol tüdőbajban megbetegedett. Az apartheid elleni küzdelem élharcosa, aki a fehér uralomból a demokráciába vezette Dél-Afrikát, idén júliusban töltötte be 95. születésnapját.
A Nobel-békedíjas Nelson Mandela élete alapján készült film novemberben került a mozikba Long Walk to Freedom (Hosszú út a szabadságig) címmel. Mandela történelmi életútja már több filmet és dokumentumfilmet ihletett.
Életút
Rolihlahla („aki bajba sodorja magát”) Mandela az Umtatához közeli Mvezo faluban, a xhosza nép thembu törzsében, törzsfőnöki családban látta meg a napvilágot 1918. július 18-án. Nyugati típusú nevelésben részesült, az iskolában tanárnőjétől kapta a Nelson keresztnevet. Felsőfokú tanulmányait a kizárólag feketék számára fenntartott Fort Hare Egyetemen folytatta, itt kezdett politizálni, ami miatt eltanácsolták, s végül a johannesburgi Witwatersrand Egyetemen szerzett jogi diplomát.
1944-ben lépett be a feketék jogaiért küzdő Afrikai Nemzeti Kongresszusba (ANC), 1947-ben a szervezet ifjúsági szövetségének titkáraként szállt szembe a feketék és fehérek elkülönítését a végletekig vivő apartheid rendszerrel. 1952-ben lett az ANC transvaali regionális szervezetének az elnöke, egyben az ANC elnökhelyettese. 1952-ben Oliver Tambóval, az ANC egyik későbbi elnökével együtt nyitotta meg az első fekete ügyvédi irodát Johannesburgban, hogy ezzel is segíteni tudjon az apartheidtörvények által sújtott fekete sorstársainak.
1956 decemberében – az ANC más vezetőivel együtt – letartóztatták, hazaárulás vádjával perbe fogták – mondván, hogy az országban kommunista felkelést akartak szítani –, de négy évig húzódó per után társaival együtt felmentették. Kiszabadulva már nem látott esélyt a törvényes keretek közötti küzdelemre, úgy látta, hogy harcolni kell a fokozódó elnyomás ellen, ezért illegalitásba vonult, és a Nemzet Lándzsája (Umkhonto we Sizwe) néven létrehozta az ANC földalatti katonai szervezetét, amelynek ő lett a parancsnoka. 1962-ben ismét letartóztatták, majd más aktivistákkal együtt, szabotázs- és terrorcselekményben való részvétel vádjával bíróság elé állították. 1964-ben életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték és a Fokváros melletti hírhedt Robben-börtönszigeten tartották fogva.
Elutasította az amnesztiát
A börtönből félévente egyszer írhatott levelet és fogadhatott látogatókat. Apró kőcellában lakott, mindennap követ tört, ő mégis visszautasította a politikai megadás fejében többször felkínált amnesztiát. Az apartheidet szankciókkal sújtó nemzetközi közösség nem feledkezett el róla, s a szabadon bocsátását követelő törekvések hatására 1986-ban – még fogolyként – titkos tárgyalásokat kezdett vele a dél-afrikai kormány.
Mandelát 27 évi raboskodás után, 1990. február 11-én szabadon bocsátották, Frederik Willem de Klerk államfő pedig bejelentette, hogy legalizálják az ANC-t, és lépéseket tesznek az apartheid teljes megszüntetésére. Törekvéseikért 1993-ban mindketten Nobel-békedíjat kaptak, az átvételkor Mandela így fogalmazott: „Szerepünk nem több, mint hogy népünk millióinak képviseletében állunk ma itt. Nekik volt bátorságuk felkelni egy olyan társadalmi rend ellen, amelynek lényege a háború, az erőszak, a fajüldözés, az elnyomás, és amely egy egész nép hanyatlását okozta. Engedjük felvirradni egy új korszak hajnalát.”
Új korszak 1994-től
Az 1994. évi első szabad választásokkal, amelyet az ANC nyert meg, új korszak köszöntött be a Dél-Afrikai Köztársaságban. Mandela lett az ország első fekete bőrű elnöke, alelnökévé pedig de Klerket választotta. Az ország első embereként a feketék növekvő igényei és a fehérek félelmeinek leküzdése között kellett egyensúlyoznia.
Az államfői tisztségről 1999-ben köszönt le. Idejét ezután a gyermekjogok védelmének, az írástudatlanság, a szegénység és az AIDS elleni küzdelemnek szentelte. (A politikusok közül elsőként, a tabut megtörve ő hozta nyilvánosságra, hogy fia is a rettegett betegségben halt meg.)
Háromszor nősült, hat gyermeke született. Első felesége, Evelyn Mase nővér, ANC-aktivista volt. Második felesége, Winnie szintén politizált, miközben viharos ügyekbe is keveredett. Mandela 1992-ben különköltözött tőle, s 1998-ban, nyolcvanadik születésnapján feleségül vette Graca Machelt, a balesetben elhunyt mozambiki elnök özvegyét.
Utoljára 2010-ben jelent meg nyilvánosság előtt
Mandela 2004-ben befejezte az aktív politizálást. Utoljára 2010-ben jelent meg a nyilvánosság előtt a dél-afrikai labdarúgó-világbajnokság döntőjén. Visszavonultan élt Qunuban, abban a faluban, ahol a gyermekkorát töltötte. Megrendült egészsége miatt az utóbbi években többször kórházi ápolásra szorult, legutóbb kiújuló tüdőfertőzése miatt, 2013. június 8-án szállították kórházba, ahonnan később hazaengedték.
Nelson Mandelát az egész világon nagy tisztelet övezi, hazájában szinte szentként, a szabadság és a megbocsátás jelképeként tekintenek rá. Születésnapját az ENSZ 2009-ben nemzetközi Mandela-nappá nyilvánította. Az ő arcképe látható a 2012 novemberében hazájában kibocsátott bankjegysorozaton. A dél-afrikai politikus életéről szóló, Long Walk to Freedom (Hosszú út a szabadságig) című, önéletrajza által ihletett filmet 2013 novemberében mutatták be a mozikban. Mandelát Idris Elba brit színész alakítja a filmvásznon.
