Először észleltek porvihart a kutatók a Szaturnusz legnagyobb holdján, a Titán így a Naprendszer harmadik olyan égiteste a Föld és Mars után, amelyen megfigyelhető a jelenség. Az amerikai űrügynökség, a NASA Cassini űrszondája által gyűjtött információk alapján tett felfedezésről a tudósok a Nature Geoscience című tudományos lapban számoltak be.
“A Titán egy nagyon aktív hold. Ezt már tudjuk geológiájáról és egzotikus szénhidrogén-ciklusáról. Most egy újabb Föld- és Mars-analógiával bővülnek az ismeretek: az aktív porciklussal, amelynek szerves pora a Titán egyenlítőjének hatalmas dűnéiből származhat” – mondta Sebastien Rodriguez, az Université Paris Diderot csillagásza, a tanulmány főszerzője.
A Titán világa sok szempontból hasonlít a Földre. Valójában ez a Naprendszer egyetlen, jelentős légkörrel rendelkező holdja, és a Földön kívül az egyetlen égitest, amelyről tudott, hogy felszínén stabil folyadéktestek léteznek. A két égitest közötti óriási különbség azonban az, hogy míg a Földön ezeket a folyókat, tavakat és tengereket víz tölti ki, addig a Titánon elsősorban metán és etán áramlik ezeken a folyadékforrásokon. Ebben a különleges ciklusban a szénhidrogén-molekulák elpárolognak, felhőkké sűrűsödnek és visszahullnak a talajra.
Az időjárás a Titánon is évszakról évszakra változik, ahogyan a Földön. A napéjegyenlőség idején masszív felhők képződnek a trópusi régiókban és erőteljes metánviharokat okoznak. A Cassini számos alkalommal figyelt meg ilyen viharokat, amikor elrepült a Titán felett.
Amikor Rodriguez és kutatótársai először észleltek három szokatlan kifényesedést olyan infravörös felvételeken, amelyeket a Cassini 2009-ben készített a Titánról, azt gondolták, a metánfelhőkhöz hasonlatos jelenséget észleltek. A további kutatások azonban kiderítették, hogy teljesen másról van szó. “Az alapján, amit tudunk a Titán felhőképződéséről, elmondhatjuk, hogy metánfelhők kialakulása ezen a területen az évnek ebben az időszakában fizikailag lehetetlen” – mondta Rodriguez.
Ráadásul a modellelemzések alapján kiderült, hogy a jelenség légköri, de nagyon közel van a felszínhez. Mivel éppen a Titán egyenlítője körüli dűnemezők felett lokalizálták a porvihart, az egyetlen magyarázat a jelenségre az, hogy a dűnékről felemelkedő porfelhőről van szó. Szerves por akkor jön létre, ha a metán és a napfény kölcsönhatása során kialakult szerves molekulák elég nagyra nőnek ahhoz, hogy a felszínre hulljanak.
A Cassinivel utazó Hygens leszállóegység 2004. december 25-én vált le az anyaszondáról, majd 2005. január 14-én sima leszállást végzett a Titán addig teljesen ismeretlen felszínére. “A felszínhez közeli szeleknek ahhoz, hogy ilyen mennyiségű port felemeljenek, nagyon erősnek kell lenniük: nagyjából ötször erősebbnek, mint a klímamodellek által becsült és a Hygens által a felszín közelében mért átlagos szélsebesség” – vélte Rodriguez.
Az ilyen erős szelek által generált porviharok létezése arra utal, hogy a talaj menti homok mozgásba hozható és hogy a Titán egyenlítői régióit borító óriási dűnék még mindig aktívak és folyamatosan változnak. A szelek hatalmas távolságokra képesek elszállítani a port, ezzel hozzájárulva a Titán szerves porának globális körforgásához.
