Először találtak tengeri madarak eszközhasználatára bizonyítékot brit és izlandi tudósok. Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent tanulmányukban az Oxfordi Egyetem és a Dél-izlandi Természetkutató Központ szakemberei leírták, hogy a lundák miként vakarják testüket gallyakkal.
Az elmúlt évtizedekben a kutatók számos példát találtak arra, hogy fákon élő madarak eszközöket használnak. Megfigyeltek varjakat, amint számos célra eszközt alkalmaztak, papagájokat, amelyek kövekkel törtek fel kagylókat. Tengeri madarak eszközhasználatát azonban még soha nem tapasztalták. Mivel számos ilyen madárfajnak viszonylag kicsi az agya, azt hitték róluk, hogy nincs meg a képességük az eszközhasználatra – olvasható a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
A kutatócsoport egyik tagja négy éve tanúja volt annak, amint egy északi lunda megragad egy gallyat, és elkezdi vakarni vele a hátát. Mivel nem volt nála kamera, nem tudta rögzíteni az eszközhasználatot. A közelmúltban a kutatók videofelvételt tudtak készíteni arról, hogy egy északi lunda megragad egy kicsiny gallyat, és megvakarja vele a hasát.
Amellett, hogy ez az első bizonyíték egy tengeri madár eszközhasználatára, ez az első megfigyelés arról, hogy bármilyen madár eszközt használ arra, hogy vakarja magát. A videóra vett lunda az izlandi Grimsey-szigeten él, ahol a madarak szenvednek a tollazatukban élő parazitáktól. A múlt évben ráadásul igen súlyos volt a terület kullancsfertőzöttsége. A kutatók feltételezik, hogy az éles gally használatával hatékonyabban tudták eltávolítani magukról a rovarokat, mint csőrükkel. A szakemberek megjegyezték, hogy két, egymástól igen távoli helyen is tanúi voltak az ilyen eszközhasználatnak, ezért valószínű, hogy az északi lundák körében mindennapos az eszközhasználat.
Ezen különleges megjelenésű tengeri madár állománya döntő többségében Észak-Európára korlátozódik. Az északi tengerpartok és madárszigetek jellemző faja. Sokszor egészen nagy kolóniákat alkot. A tengeri táplálkozásra specializálódott: főleg halakkal, kisebb számban rákokkal, csigákkal táplálkozik, melyeket a víz alá bukva, a tengerfenéken zsákmányol. Költőüregben fészkel, melyet a homokos, tőzeges talajba váj, vagy viharmadarak, üregi nyulak hátrahagyott üregeit foglalja el. Rendszerint egy, legfeljebb két tojást rak, melyen a két ivar felváltva kotlik. A szülők a kéthetes fiókákat magukra hagyják, melyek a tengeren csoportosulva válnak önállóvá.
