Elpusztult Koko, a világ leghíresebb gorillája, aki arról vált ismertté, hogy képes volt jelnyelven kommunikálni az emberekkel. Az ikonikus állat 46 éves volt.
A faj megmentéséért küzdő Gorilla Foundation így búcsúzott tőle: “Koko a gorillák nagyköveteként, a fajok közötti kommunikáció és empátia jelképeként emberek millióit érintette meg. Nagyon szerettük őt, nagyon hiányozni fog nekünk”.
Koko 1971. július 4-én született a San Franciscó-i állatkertben. Gondozója, egyben a Gorilla Foundation alapítója, Dr. Francine Patterson egyéves korában kezdte jelbeszédre tanítani. Koko az emberi jelnyelv elsajátításában magasabb szintre ért el, mint bármely állat. A gorilla több mint ezer jelet használt, és a beszélt angol mintegy kétezer szavát értette. Emberi látogatóival általában ő maga kezdeményezett beszélgetést, amelyekben leggyakrabban 3-6 szóból álló állító mondatokat fogalmazott meg.
A rendkívül barátságos és kíváncsi természetű gorilla emellett szívesen gyakorolt különféle hangszereken, rajzolt, festett és még azt is megtanulta, hogyan kell orrot fújni. Lazításképpen pedig szívesen nézett filmeket, ám amikor szomorú jelenteket látott, mindig elfordult a képernyőtől.
Koko előtt a gorillák intelligenciájáról igen kevés ismeretünk volt. Szellemi, fizikai és nyelvi fejlődésének megfigyelése felbecsülhetetlen információkkal segítette az emberszabásúakkal kapcsolatos kutatásokat.
Egészen elképesztő, ahogy a gorilla képes volt kifejezni magát. Amikor például fogával volt gondja még azt is el tudta mondani, hogy egy 10-es skálán mennyire értékeli a fájdalmat. Fogproblémái miatt meg is kellett műteni, s amikor az operáció után magához tért köszönetet mondott az orvosoknak. Dr. Patterson még azt is lejegyezte, hogy Koko olyan szavakat is ki tudott fejezni a maga módján, melyeket meg sem tanítottak neki.
Koko hosszú éveken át élt együtt egy hím gorillával, és a gondozók remélték, hogy utódot fognak nemzeni, de Michael és Koko sosem párosodott, mert testvérként tekintettek egymásra. Egy nap Koka maga jelezte, hogy nagyon szeretné ha gondoskodhatna valakiről. A gondozók teljesítették kívánságát: Koko választhatott magának egy kiscicát, akit All Ball-nak nevezett el, arra utalva, hogy a kis macska egy szőrös golyóra emlékeztette. Úgy gondozta, akár egy bébi gorillát és rendkívül kötődött hozzá, így elvesztését is nehezen fogadta el. Kettejük kapcsolatáról Dr. Patterson könyvet is írt 1987-ben, Koko kiscicája címmel.
A gorilla számos dokumentumfilmben szerepelt, és kétszer is felkerült a National Geographic magazin címlapjára, az 1978-as felvételt saját magáról készítette egy tükör segítségével.
