Évente 25 millióan kényszerülnek elmenekülni otthonukból az éghajlat változása miatt, a “klímamenekültek” száma így nagyságrendekkel meghaladja a háborús menekültekét – figyelmeztetett az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) a bonni nemzetközi klímavédelmi konferencián.
Az UNHCR és több nemzetközi civil szervezet közreműködésével készített kutatásban kiemelték, hogy a 25 millió nem a “klímamenekültek” teljes száma, hanem csak azoké, akik az éghajlatváltozás miatt hirtelen bekövetkező természeti katasztrófák miatt válnak földönfutóvá, mert nincsenek megbízható adatok a hosszabb távú folyamatok, például az elsivatagosodás miatt az otthonukat elhagyni kényszerülő emberek számáról. Azonban így is drámai az éghajlatváltozás hatása, az évi 25 millió “klímamenekült” azt jelenti, hogy több mint háromszor annyian válnak menekültté a klímaváltozás miatt, mint a háborúk és a politikai üldöztetés miatt.
Kubában például csak az idei hurrikánszezonban 1,7 millió embernek kellett elhagynia az otthonát, ami a teljes lakosság 15 százaléka. A Dominikai Köztársaságban 50 ezren menekültek el, a szintén a Karib-térségben fekvő egyik apró szigetország, Antigua és Barbuda egyik fele, Barbuda szigete pedig 300 éve most először teljesen elnéptelenedett – mondta Camilla Minerva, az Oxfam nemzetközi segélyszervezet munkatársa.
A klímaváltozás jellemzően fejlődő országok lakóit teszi menekültté. A leginkább veszélyeztetett országok listáján az első helyén Kína áll, utána a Fülöp-szigetek következik. A háborús vagy politikai menekültektől eltérően a klímamenekültek többnyire a hazájukban maradnak, a nagyvárosok szegénynegyedeiben húzzák meg magukat, vagy a lakható területekre vándorolnak.
Vannak ugyan országok, amelyek kiadnak humanitárius vízumot az éghajlatváltozás miatt menekülő embereknek, és vannak olyanok is, amelyek a bevándorlási törvényükben szabályozzák, hogy miként kell bánni az ilyen emberekkel, de ezzel együtt is tovább kell erősíteni a “kílmamenekültek” jogi védelmét – mondta Marine Franck, az UNHCR munkatársa.
A legfontosabb a megelőzés – tette hozzá Nina Berkeland, a norvégiai menekültügyi tanács nevű civil szervezet képviselője. Gondoskodni kell arról, hogy az emberek tudjanak alkalmazkodni az éghajlat változásához, és erősíteni kell a katasztrófák elleni védelmet. Azonban az is fontos, hogy az országok felkészüljenek a a klímaváltozás okozta kényszervándorlásra, gondoskodjanak a “méltóságteljes migráció” feltételeiről, vagyis arról, hogy az érintettek a méltóságuk megőrzésével találhassanak új otthonra – mondta a szakember.
Bonnban a hivatalosan az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye 23. éves ülésének (COP 23) nevezett konferencián a Párizsi Megállapodás végrehajtási szabályairól tárgyalnak. A november 17-ig tartó tanácskozáson várhatóan csak előkészítik az előírásokat, és a teljes szabálykönyvet 2018 decemberében fogadják el a COP 24-en, amelyet a lengyelországi Katowicében rendeznek meg.
A 2015-ben elfogadott Párizsi Megállapodás legfőbb célkitűzése, hogy 2 Celsius-fok alatt legyen a globális éves átlaghőmérséklet emelkedése az iparosodást megelőző szinthez képest. Ennek érdekében az egyezmény részesei nemzeti vállalásokat tesznek a globális felmelegedést okozó üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséről, és rendszeresen tájékoztatják egymás a vállalások teljesítéséről. Bonnban így a többi között arról tárgyalnak, hogy miként lehet egységesen mérni a kibocsátáscsökkentést, és milyen előírások alapján kell beszámolni a nemzeti kibocsátáscsökkentési vállalások teljesítéséről.
UNHCR, MTI
