Benzinfaló autók, füstokádó kémények, leginkább ez jut eszünkbe a környezetszennyezésről, pedig az élelmiszeripar is súlyosan veszélyezteti bolygónkat. A mezőgazdaság a globális felmelegedés egyik legfőbb okozója. Azzal, hogy földet művelünk és jószágot tartunk, több üvegházhatású gázt juttatunk a levegőbe, mint a világ minden autója, teherkocsija, vasúti szerelvénye és repülőgépe összesen. A National Geographic cikksorozatában arra keresi a választ, hogy az ember vajon mit fog enni 2050-ben, akkor, amikor a mezőgazdaságnak kétszer annyi embert kell jóllakatnia, mint ma.
illusztráció
Rohamosan nő a világ élelmiszerigénye. Századunk közepére kétmilliárddal többen leszünk: kilencmilliárdos embertömeg lakja majd a Földet. A szükségletek azonban más okból is nőnek. Világszerte javul az életszínvonal, Kína és India lakossága egyre több húst, tojást, tejterméket fogyaszt, a marha-, sertés- és baromfiipar fölfuttatásához egyre több kukorica és szója kell. Ha a jelenlegi módszerekkel és termelékenységgel számolunk, az emberiség létszámgyarapodása és a táplálkozás nívójának javulása miatt 2050-re a mezőgazdaságnak már nagyjából kétszer annyit kell majd előállítania, mint amennyit jelen pillanatban képes.
De hogyan? Étkezzünk más arányok szerint! Ha hatékonyabban termeljük a húst, és kevesebbet eszünk belőle, csökkenhet az ökológiai lábnyomunk. Míg egy hektár föld harminc embert képes ellátni egy éven át élelemmel, ha zöldséget, gyümölcsöt, gabonát termelnek rajta, addig ha hús előállítására használják, akkor csupán 5-10 ember táplálásához tud hozzájárulni. A National Geographic magazin új, most induló cikksorozata az élelmezéssel és az ivóvízzel kapcsolatos globális problémákat járja körül.
Peru, Andok. Estela Cóndor ötfajta burgonyát termeszt eladásra, a sárga gumós sarkantyúkát családjának főzi meg. (fotó: National Geographic)
A fejlődő országokban az élelmiszer nagy részét kisgazdák termelik meg, ahogy a képen látható ukrán néni….
… vagy az indonéz gazda, Pak Kompiang … (fotó: National Geographic)
… a bangladesi banántermesztő, Anvara Begum … (fotó: National Geographic)
… és az etióp Girma Wodajo. (fotó: National Geographic)
Egyesült Államok, Kansas, Scott City: A Vulgamore gazdaság kombájnjai óránként nem kevesebb mint 10 hektárnyi területen aratják le a búzát, s közben folyamatosan mérik a hozamot. Az amerikaiak élelmük jó részét ilyen, gépesített nagyüzemi gazdaságokban állítják elő. Hogy viszonylag csekély költségek árán nagy legyen a hozam, a gazdák óriási táblákat vetnek be ugyanazzal a haszonnövénnyel. – forrás: National Geographic
Brazília, Nutribras sertéstelep: Az anyakocákat szűk ketrecben tartják, hogy szoptatás közben véletlenül se nyomják agyon a malacokat. Egy mázsás koca alól naponta hat kiló ürüléket takarítanak ki, vagyis a sertéstelepek súlyosan szennyezik a környezetet. A Nutribrasban összegyűlő trágya egy részét talajjavításra használják, a többiből metánt állítanak elő. – forrás: National Geographic
Brazília, Granja Mantiqueira baromfitelep: Az itt nevelt nyolcmillió tyúk naponta 5,4 millió tojást ad. A tojások futószalagon jutnak el a csomagolórészlegbe. A fejlődő országok lakossága ma háromszor annyi húst és hétszer annyi tojást fogyaszt, mint negyven éve. Ezt a keresletet csak nagyüzemi termeléssel lehet kielégíteni. – forrás: National Geographic
Egyesült Államok, Kalifornia: A Greenfield város mellett húzódó Bassetti farm zellertermése hazai és ázsiai üzletekbe kerül. „Amerika salátástála” – szokták mondani erre a vidékre, a Salinas-völgyre. Mivel itt talajvízzel öntöznek, ha még sokáig kitart a jelenlegi aszály, odavész a termés. – forrás: National Geographic
Egyesült Államok, Észak-Karolina állam: A Monsanto cég laboratóriumában nevelt kukoricapalánták lassan kinövik a fejlődésüket követő automata fotókabint. A vállalat kevesebb vizet és trágyát igénylő kukoricaés szójafajták nemesítésén dolgozik. Noha a jövő nemzedékeinek élelmezése szempontjából rendkívül fontos lenne, mindmáig nem sikerült ilyen fajtákat létrehozni. – forrás: National Geographic
