Az európai és amerikai űrszondák által készített felvételeken lévő kráterek arról tanúskodnak, hogy egykoron felszín alatti tórendszer lehetett a Marson. Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) és az Európai Űrügynökség (ESA) Mars körüli pályán lévő űrszondái az első geológiai bizonyítékot szolgáltatták egy ősi felszín alatti vízrendszer létéről a vörös bolygón – írták olasz és holland kutatók a Journal of Geophysical Research című folyóiratban közzétett tanulmányukban.
A víz jelenléte a Marson régóta foglalkoztatja a tudósokat, mivel a vörös bolygón egykoron esetleg olyan feltételek uralkodhattak, amelyek a földi élet kialakulásához is vezettek. A Marson korábban észlelt jégfoltok arra utalnak, hogy lehetett vizes múlt ebben a sivár világban. A kutatók szerint a Mars északi féltekéjén lévő tucatnyi, több kilométer mély kráterben észlelt medrek, tóformájú völgyek és legyező alakú üledék-lerakódások kialakulásához szükség lett volna víz jelenlétére.
Gian Gabriele Ori, a tanulmány társszerzője elmondta: az egyes tudósok szerint a Marson mintegy három-négy milliárd éve létezett óceán felszín alatti tavakkal kapcsolódhatott össze. A kutatók látták agyag nyomait a Marson, ami szintén arra utal, hogy formálódásához hosszú időn át szükség lett volna víz jelenlétére.
Ralf Jaumann, a Német Űrkutatási Központ bolygókutatója szerint az ilyen helyek jó kiindulópontok lennének az ősi élet nyomait kutató, Marsra leszálló szondák számára.
