Bárhová nézünk, címkék vesznek körül minket: nemcsak a boltok polcain, hanem az elektronikai eszközeinken, a háztartási gépeinken, az autónk ülésein, a vérvételes fiolán… Nehéz lenne vitatni, hogy a kicsi, praktikus jelölések életünk részei, gazdaságunk fontos mozgatórugói lettek. Vajon hogyan és miért alakult ki az információátadás ezen módja? Ennek jártunk most utána: egy kis címkenyomtatás történelem következik!
Pirulák, borok és gyümölcsök
Legyen szó népcsoportról, szokásról vagy épp tárgyról, nagy kihívás elé néz aki bármi eredetének a pontos feltárását tűzte ki célul. Ezért mi is csak feltételezésekből tudunk kiindulni – amelyek szerint az első címkéket az 1700-as években használták, kis orvosi tárolóeszközök jelölésére. A történet a 18. században ispotályból gyorsan a pince felé kanyarodik. Az etikettek használatát ugyanis a bortermelők tették igazán divatossá! Fennmaradt források szerint már az 1700-as években azt tartották, hogy minden valamit magára adó borospince saját, egyedi papír jelöléssel látja el a palackjait. Ez azonban rendkívül időigényes volt – egészen addig, amíg 1798-ban meg nem jelent a gépesített papírgyártás és a litográfia, más néven kőnyomat.
A címkenyomtatás másik feltűnő mérföldköve volt, amikor az 1800-as évek elején a gyümölcs szállítás során ragasztógumival rögzített papírokkal kezdték el jelölni a rakományokat.
Öntapadó színek, végre!
A folyamatos fejlődés megtette a hatását: az 1830-as évektől a címkenyomtatás széles körben alkalmazott technológiává vált. Népszerűségének következő nagyobb ugrása az 1850-es és 1860-as években következett, amikor a színes nyomtatás folyamata egyszerűbbé vált. Addig ugyanis a színes etiketteket egyenként, kézzel kellett festeni, így főként exkluzív termékeken voltak megtalálhatók.
Bár az információk megjelenítése egyre könnyebben kivitelezhető lett, a ragasztási technikai még mindig rendkívül munka-és időigényes volt. Ráadásul ahhoz, hogy ez megváltozzon, a színes nyomtatás elérhetőbbé válásához képest csaknem 100 évet kellett várni! Noha az öntapadós ragasztás technológiája már 1935-ben megjelent az Egyesült Államokban, csak az 1960-as évekre terjedt el a tömeggyártásban.
A kód, ami mindent megváltoztatott
Ha a “címke” szót halljuk, legtöbbünknek talán a színpompás, vásárlásra csábító termékcímkék ugranak be. Eddig történetünk középpontjában is elsősorban ők álltak. Az 1970-es években azonban történt valami, ami az addigi folyamatokat megpecsételve végleg a gyártás, a logisztika, a kutatás és az adminisztráció nélkülözhetetlen mozgatórugójává tette az etiketteket. Ez pedig nem volt más, mint az első “intelligens” címkék megjelenése, amelyre már nem magát az információt, hanem a hozzá vezető utat nyomtatták. A leghíresebb példa erre a vonalkód, amelynek első prototípusát Norman Woodland dolgozta ki, széles körben használható verzióját pedig George Laurer fejlesztette.
A fejlődés a 21. században sem áll meg!
Az ipar fejlődésének mintázatát tehát a címkékről olvashatjuk le – ez ma sincs másként. A jelölőrendszerek fontos alapkövei az optimalizált termelésnek, a nyomon követhető raktározásnak és szállításnak, valamint az áttekinthető laboratóriumi és irodai munkálatoknak. A jövőbe az automatizáción és robotizációs alapuló megoldásokon keresztül vezet az út. E téren pedig a jól működő jelölési szisztémák fontossága megkérdőjelezhetetlen. Bár a legtöbb vállalat számára a címkenyomtatás szolgáltatás megrendelése az optimális gyakorlat, ma már egyre elterjedtebb, hogy egy cég saját címkenyomtató állományt tart. A helyi megoldások pedig bármelyik feladatkörben jól működnek, hiszen címkenyomtatókból az egészen kicsi, mobil verzióktól a robosztus ipari teljesítményre képes készülékekig sokféle modell elérhető.
Ezek a sokszor háttérben megbúvóm apró információhordozók a jövő kulcsai: kíváncsian várjuk, hol tart majd a fejlődésük 50 év múlva!
