A grimoárok rejtélyes könyveknek számítanak, amelyek a világ szinte minden táján ismeretesek. Különös varázsigék, bájitalok recepejei és idézések találhatóak bennük, ezért az emberiség egyik legrettegettebb könyveinek számítanak. Mik is valójában ezek a könyvek, mi az, ami tévhit, és hogyan érdemes hozzájuk viszonyulni?
A grimoár hagyomány
Napjainkban az okkultisták, illetve boszorkányok talán laptopok vagy PC-k által írnák le a különféle feljegyzéseket. Blogolnálak róla, vagy digitális gépeléssel készítenék el a saját könyvüket. Viszont sokan a mai napig ragaszkodnak a valódi, kézzel írt grimoárokhoz, amelyeket alapvetően körülleng egyfajta sötét és misztikus rejtélyesség. A grimoire, kiejtve grimoár, mint francia kifejezés összességében annyit jelent, hogy macskakaparás. Ez talán nem is meglepő annak fényében, hogy furcsa, rejtett és titkos varázsszövegeket tartalmaz. Miért e kifejezés hozzá? A válasz egyszerű: a legtöbb grimoár gyakran titkosírással íródott és olyan érthetetlen ábrák tarkították, amelyeket csak az arra avatottak értettek. A Wikipédia szerint igen tévesen mágiatankönyvnek nevezett írások valójában boszorkányok, mágusok és okkultisták saját tapasztalataira és ősi praktikákra, kutatásokra épülő feljegyzéseit tartalmazta. A grimoárt a szertartások alkalmával használta a mágus, amolyan kézikönyvként. Ebben az esetben pedig szó sincs tankönyvről, hiszen a háttértudást nem itt írta le.
Gonosz grimoárok? Annyira nem
A legtöbb varázskönyv teljesen semleges. Valójában a vallásos tanok sütötték rájuk, hogy gonosz praktikákat tartalmaznak. Tulajdonképpen a legtöbb varázskönyv olyan formulákról szól, amelyek segítették a mágus előmenetelét. Nem csak pusztításra való mágiákat tartalmaztak, de szerelem, siker és gyógyítás is szerepelt a legtöbben. Hiszen a grimoár valójában egy olyan szertartáshoz használható könyv, amit a tulajdonosa bármikor felüthetett, ha épp szüksége volt belőle valamely szertartás leírásra. Továbbá folyamatosan írta ő maga, és egészítette ki egészen a haláláig. Ezt a grimoár hagyományok szerint örökölték is. Na, nem mindig apáról fiúra, vagy anyáról lányra szállt a varázskönyv öröksége. Gyakran merítettek egymás írásaiból és tapasztalatiból olyan okkultisták, akik beépítették a kipróbált formulákat a saját könyvükbe, tehát leírták, átírták azt. Így születhetett meg a Grand Grimoire 1500 körül az ókori király, Salamon feljegyzéseivel. Ezért ha nem lennének a grimoárok, sokkal szegényebb lenne a történelmi ismeretünk.
