Egy francia botanikus függőleges homlokzatokat telepít be növényekkel, amelyek teljesen föld nélkül megélnek.
Mint egy darab esőerdő Párizs közepén, és már sok más helyen is a világban, magasodnak a sokféle növénnyel betelepített dús növényzetű homlokzatok. Már kezdjük megismerni és alkalmazni, hogy a tetőre telepítsünk növényeket. De ez más, hiszen föld nélkül, és függőleges felületen kell megélniük a növényeknek. A függőleges falon filcszerű, gyapjú anyagban kerülnek elhelyezésre a növények.
Nem egyszerű a növények kiválasztása egy függőleges kert kialakításánál. Egy madridi épületnél 25 m magas külső falat telepítettek be 250 különböző növényfajtával, a törpefenyőtől kezdve a mediterrán fűszernövényekig, mint zsálya és rozmaring.
A francia botanikus, Patrick Blanc homlokzati kertjei kialakításához a trópusi esőerdőkben keres növényeket az utazásai során. Olyan növényfajtákat keres, amelyek a fák alatt napsütés nélkül is megélnek, valamint olyan típusokat, amelyek a sziklákon és barlangokban indával függeszkednek, és amelyeknek nincs szükségük másra csak vízre és fényre.
A 70-es években a francia botanikus kifejlesztett egy ötletet, amely még ma is függőleges kertjeinek alapja:
Egy szintetikus anyagot használ, a függőleges felületen a fémváz között, amely anyagot a növénytermesztő ágyásokban használtak, persze természetesen ott vízszintes felületen. Víz csörgedezik a homlokzatokon a műanyag locsolócsövekből.
Nagy építészeket inspirál a függőleges kertépítészet, szívesen betervezik a különlegességet épületeikbe. Nemcsak külső homlokzaton, belső térben is, élő tapétaként helyezhető el a zöld fal. Az esztétikai élményen túl a zöld függőleges falak oxigént termelnek, és megkötik a levegőben lévő széndioxidot.
A belső térben a zöldfal szabályozza a belső téri klímát. Német építészek ezt az előnyt is kihasználva javítják például bankok, amúgy szürke, metál, hideg belső terét. A falak gondoskodnak a levegő páratartalmáról, így különösen alkalmas nagyterű irodákban, ahol a dolgozók gyakran szenvednek a száraz levegőtől.
