Egy norvég halásznak sikerült eltávolítania a hámokat arról a fehér delfinről, amely valószínűleg az orosz haditengerészet egy létesítményéből szökött meg, és az elmúlt napokban több alkalommal is megközelítette a halászhajókat Norvégia északi partjainál.
Joar Hastennek sikerült lefejtenie a belugára erősített két hevedert az után, hogy a norvég halászati hatóság munkatársai több alkalommal is sikertelenül próbálkoztak segítséget nyújtani az állatnak. A hatóság, illetve a cet segítségére siető 26 éves halász túlélőruházatban, a Rolfsoya-sziget közelében ugrott az Észak-tenger jeges vízébe.
„Amikor a vízben voltam, a beluga nagyon közel úszott hozzám, sikerült elérnem őt és kikapcsolni az elülső csatot” – mesélte a férfi. A másik hevedert bonyolultabb volt lefejteni, de sikerült egy horgot beleakasztani, és amikor a delfin elúszott, a heveder lekapcsolódott.
Audun Rikardsen, a tromsói Norvég Északi-sarki Egyetem munkatársa méltatta az erőfeszítéseket, mondván, a delfin még fiatal állat volt, és a heveder szenvedéseket okozott volna neki.
A kutató felvette a kapcsolatot orosz kollégáival, akik szerint a delfin az orosz haditengerészet szolgálatában állhatott. Nemcsak az orosz, hanem az amerikai haditengerészet is képez ki delfineket, melyek sikeresen felkutatnak és felszínre hoznak felszereléseket.
A beluga vagy fehér delfin az Északi-sarkvidék környéki tengerekben honos. Amikor Grönland, Észak-Szibéria vagy Alaszka partvidékei jégmentesek, a belugák csapatokban, több kilométerre felúsznak a Jeges-tengerbe ömlő folyamokon. A kifejlett beluga testhossza 3-5 méter, testtömege 500-1500 kilogramm. A szem kivételével egész teste tejfehér, így semmilyen más cetfélével nem téveszthető össze.
Homloka hólyagszerűen tornyosodik felfelé, „csőre” nincs. Mellúszója széles és lekerekített. Hátúszója hiányzik, de a helyén kiemelkedő léc látható, mellyel az állat feltöri a jeget maga felett. Halakkal, lábasfejűekkel, rákokkal, tengeri férgekkel táplálkozik. Lassan úszik, a 10 km/órás sebességet is alig éri el, s csak sekély vizekbe merül. Echolokációs rendszere nagyon fejlett, és igen jó a hallása is, így zsákmánya helyét a zavaros vízben is pontosan meg tudja állapítani. Többnyire kis csapatokban úszkálnak, a sarkvidéki part menti vizekben fehér testükkel úgy hatnak, mintha jégtáblák lennének.
