Kiribati (teljes nevén: Kiribati Köztársaság) az Egyenlítő mentén elhelyezkedik el, félúton Hawaii és Ausztrália között. 33 korallszigetből áll, ebből 21 lakott, lakossága 101 ezer fő. A szigetcsoport korábbi neve Gilbert-szigetek volt. A Nagy-Britanniától való önállóság 1971-es, majd a teljes függetlenség 1979-es kikiáltása után felvették a Kiribati nevet. Kiribati egy apró, mindössze 811 négyzetkilométeres szigetország a Csendes-óceánon. A probléma az, hogy a szigetek alig haladják meg a tenger szintjétől számított két métert. A klímaváltozással elkerülhetetlennek tűnő tengerszint-növekedés hosszú távon Atlantisz sorsára juttatja az országot. Kiribati belátható időn belül lakhatatlan lesz az emelkedő tengerszint miatt. Két szigetet már hivatalosan is “tenger alá merültnek” nyilvánítottak.
Kiribati kormánya nem tétlenkedik, hatezer holdas területet vásárol a szomszédos Fidzsin. A jövőben a tervek szerint az egész országot átköltöztethetik. A vezetők szerint azonban még nem a költözés a fő cél. A tengerszint emelkedése azonban előbb-utóbb arra kényszeríti az ország teljes lakosságát, hogy otthonát elhagyva máshol telepedjenek le.
Kiribati azonban már azelőtt lakhatatlan lesz, hogy a víz alá kerülne. Ugyanis az atollok nagyon keskenyek, ráadásul a második világháborúban az amerikai hadsereg rengeteg árkot, tárnát hagyott maga után. Nagyobb viharok alkalmával a hullámok szinte átcsapnak a szigeteken, utánuk pedig hatalmas mennyiségben marad hátra a só. Ez ellehetetleníti a földművelést és tönkreteszi az ivóvizet. Az országnak gyakorlatilag nincs gazdasága, halászatból, idegenforgalomból, de jórészt pénzügyi támogatásokból tartja fenn magát. Az energiát is aggregátorok szolgáltatják, a szemétszállítás sem megoldott. Az egyre kevesebb ivóvíz, a só miatt használhatatlan földek miatt Kiribatin az élet ellehetetlenül, és a távolabbi jövőben pedig valóban elnyeli a gyönyörű szigetországot az óceán.
