Több mint 4400 kilométert tett meg egy fiatal sarki róka négy hónap alatt, Norvégia északi részéről Kanada legészakibb területéig jutva. A kutatók egy jeladóval követték a róka mozgását. A Norvég Sarkkutató Intézet közlése szerint a fiatal nőstény születése helyét, a norvégiai Spitzbergák-szigetcsoportot 2018. március elsején hagyta el, majd 2018. július elsején érte el Grönlandon át a kanadai Ellesmere-szigetet. A nyomon követett fiatal példány az egyik legnagyobb távolságot megtevő sarki róka lett, amelynek útját feljegyezték.
A kutatók a róka mozgását egy jeladóval követték figyelemmel, melyet 2017 júliusában helyeztek el az állaton annak eredeti életterének közelében, a Spitzbergák egyik gleccserénél. A róka egy darabig szülőhelye közelében maradt, majd útnak indult. Az állat teljesítménye a kutatókat is meglepte.
Vándorlása alatt a nagyjából kétéves róka naponta átlagosan 46,3 kilométert tett meg, de volt, hogy 155 km-t is megtett egy nap alatt. Ez a leggyorsabb sebesség, amit valaha regisztráltak. A fiatal róka tengerjégen át ért el Grönlandra, majd Észak-Amerikába. A Spitzbergák elhagyásától számított 76 napon belül 3 506 kilométert vándorolt.
A gyönyörű bundájáról ismert sarki róka Észak-Amerika és Eurázsia északi területein, valamint Grönland és Izland szigetén fordul elő, a hideg, fátlan tundrák jellegzetes állatfaja. Gyakorta a vízpartok közelében tartózkodik. Elterjedési területének nagyságát a jégpáncél kiterjedése és a rendelkezésére álló táplálékmennyiség is befolyásolja. Életkora rendszerint nem haladja meg a tíz évet. A sarki rókák vastag bundájuknak köszönhetően birkóznak meg a szélsőségesen hideg éghajlattal.
Meglehetősen kis termetű állatok: magasságuk 25–30 centiméteres, testhosszuk pedig átlagosan 55–70 centiméter hosszú, amihez körülbelül 30 centiméteres farok kapcsolódik. Füleik a hőleadás csökkentése érdekében meglehetősen kicsik, és egész testüket dús szőrzet borítja. A sarki rókát tömött bunda borítja, melyet évente kétszer vált. Két természetes színváltozat ismert, a fehér és a kék. A fehér változat a domináns, a vadon élő állomány 99%-a telente hófehér, nyaranta viszont világos szürkés barna, a hasi tájékon fehéres szürkébe hajlóan. Az elsősorban szigeteken elterjedt „kék” árnyalatú egyedek telente ezüstös szürkéskék, nyaranta csokoládébarna szőrzettel rendelkeznek. Többnyire halakkal, tengeri madarakkal és lemmingekkel táplálkoznak.
