Már az is sokatmondó, hogy fel kell tennünk ezt a kérdést: hogyan hat a járvány az alkoholfogyasztásunkra? Mi magyarok amúgy is elég rosszul állunk az alkoholfogyasztás terén, hiszen kulturálisan elfogadott, hogy ha gond van, egy (vagy két) (vagy több) pohár bor vagy sör megoldja a problémát. De fogalmazzunk pontosabban: az alkoholos ital megoldja az adott problémához kapcsolódó rossz érzés elviselését. Ideiglenesen.
Mióta két és fél éve elkezdődött a pandémia, amelyhez hasonlóra nem emlékeztek a legöregebbek sem (hiszen akik a spanyolnáthát átélték, már nincsenek életben), elég sok kutatást elvégeztek, többek között az alkoholfogyasztással kapcsolatban. Nem meglepő az eredmény: az alkoholizmus tünetei és jelei növekedtek a 16 és és 64 év közöttiek között – ez többek között a halálozási adatokból derül ki.
Miért iszunk pandémia idején?
A bezártság egyértelműen rossz hatással van az egészségünkre és a szokásainkra. A karantén pont a megszokott rendszertől és a társas kapcsolatainktól fosztott meg minket. Közismert tény, hogy amikor egyedül vagyunk, sokkal jobban elengedjük magunkat: kevesebbet főzünk, ha nincs kinek, vagy a másik véglet: jobban ordítunk a gyerekkel a négy fal között. A kérdés messzire vinne, a családon belüli erőszak is mérhetően nőtt a pandémia idején, de ez is összefügg a rossz megoldási stratégiáinkkal. Egyszerűen fogalmazva: nem jó nekünk bezárva és elszigetelve lenni, tehát mondjuk iszunk, hogy jobban legyünk.
Ezzel csak az a baj, hogy nagyon vékony a mezsgye, és könnyű átlépni a határt – akár egyetlen fél pohárral több is átdob minket a kockázatos oldalra, ahova bekerülni könnyű, visszajönni azonban igen nehéz.
Honnan tudjuk, hogy sok?
Több tényezőtől függ, hogy valaki alkoholhasználati zavarban szenved-e, akár anélkül, hogy tudatában lenne. A függőség körébe való kerülés legbiztosabb jele a sóvárgás: az illető csillapíthatatlanul és folyamatosan erős vágyat érez az adott szerre – jelen esetben az alkoholra. Ne legyenek illúzióink, a dohányzás, a csokoládé vagy a vásárlás ugyanilyen káros függőséggé tud válni, azzal az egy különbséggel, hogy az alkohol a maga hormonkoktéljaival a józan eszet is kiüti, ezt nevezzük tudatmódosításnak. Jó ötletnek tűnik az, ami egyébként objektíven nézve nem az: például a következő pohár ital.
Az alkoholhasználati zavar alapvető jeleit ha megfigyeljük máson, vagy más megfigyeli rajtunk, akkor legyünk résen, mert baj van. Ezek egyik legfontosabbja: a rendszeres ivás, és a mértéken felüli ivás. Erre ráerősítenek a magánéleti, munkahelyi vagy anyagi problémák időszakai, vagy az olyan társadalmi válságok, mint mondjuk egy világjárvány.
Komoly figyelmeztető jel még, hogy ha valaki próbálkozik abbahagyni az ivást, de ez nem sikerül neki – akár sorozatosan. Az még látványosabb jel, ha valaki elhanyagolja a családját, vagy a munkáját, esetleg saját magát, és a káros következmények ellenére is folytatja az ivást. Ilyen jel még a hozzászokás, és a fokozódó tolerancia: egyre több alkoholt képes valaki inni, hiszen egyre több kell a szervezetének, ahhoz, hogy megkapja az agytól a várva várt hormonkoktélt.
Akkor miért nem iszik mindenki?
Miért nem az ivást választja mindenki, ha egyszer a bezártság nehéz, otthonról dolgozni nagyon nehéz, és elképesztően nagy önfegyelmet kíván. Fejen táncoló gyerekekkel és tornyosuló házimunkával, megspékelve, valamint barátokkal való személyes kapcsolattól megfosztva pedig szinte a lehetetlennek tűnik, ezért keresünk némi vigaszt, lazítási lehetőséget. Nehéz dolgom van, miért ne igyak meg egy pohárra? Vagy még eggyel?
A csapda azonban a következő: az alkoholnak kis mennyiségben, és mértékkel valóban van lazító és vidámító hatása, csakhogy mindez akkor érvényesül, ha nem rendszeresen fogyasztjuk. Ha barátokkal együtt iszunk, mondjuk megünnepelvén valamit. Amikor a tudatmódosító hatást elkerülési technikának használjuk, magunkat rántjuk bele az ördögi körbe. A testünk ugyanis kiválóan hozzá tud szokni az alkoholhoz, és egy idő után egyre többet követel ahhoz, hogy ugyanazt nyújtsa, mint amit az elején ígért. Láthatjuk, az alkohol nem tisztességes játékos.
Ma már talán elfogadottabb, hogy alkoholfogyasztás nem elsősorban genetikailag öröklődő rossz szokás, hanem inkább társadalmi és lelki okai vannak. Nem segít persze, hogy ha valaki gyerekkorában lát mintát a mértéktelen ivásra, és az sem, hogy társadalmilag még mindig “menőnek” számít inni, nem csak Magyarországon.
Az egészséges viszony
Az, aki a pandémia idején nem iszik többet, valószínűleg azt jelenti, hogy az illető rendben van kívül és belül, de legalábbis nem egy tudatmódosító szerrel akarja tompítani azt, amivel nem akar szembenézni. Aki nem iszik, pedig ihatna, az valószínűleg egészséges kapcsolatot alakított ki úgy saját magával, mint a maga feldolgozott múltbéli sérüléseivel, traumáival.
Akinek egészséges a viszonya az alkohollal, annak az életében nincs se napi, se heti szintű alkoholfogyasztás, akár egy hónap is eltelhet anélkül, hogy sóvárgást érezne egy pohár bor vagy sör után. Nem hiányzik neki, nem vágyik rá. Nem ezzel tölti be a benne lévő űrt.
Csak időnként fogyaszt nagyobb mennyiségű alkoholt, például egy baráti vagy családi találkozón, ünnepen. Ha ennél gyakoribb és rendszeresebb a nagyobb mennyiségű ivás kapcsán már felkapcsolódik a piros lámpa: közeledik a határ. A kulcsszó megint csak a rendszeresség és az emelkedő trend vagy annak hiánya. Egy olyan embernek, aki egészséges viszonyban van az alkohollal, egész egyszerűen nem ekörüll forog az élete. Nem is definiálja úgy magát, hogy nem-alkoholista.
Ha mégis gond van
Sajnos okkal többen vannak, akiknek problémája van az alkohollal, mint gondolnánk. Egy kollektív társadalmi trauma, járvány, háború, infláció, megélhetési gondok mindezt felerősítik. Figyeljünk oda egymásra. Ha pedig látjuk a jeleket magunkon vagy barátainkon, családtagjainkon, vegyük komolyan.
Van lehetőség kijönni az alkoholizmusból, és az alkoholhoz fűződő egészségtelen viszonyból. Ehhez segítséget találhatunk a háziorvosunknál, az AA közösségeiben, vagy online programokon, esetleg magán-addiktológiai ellátáson. A legfontosabb, hogy tudjuk: egyedül nem megy, mindenkinek szüksége van segítségre, és azt is fontos tudni, hogy az illetőnek magának kell akarnia a változást. Ez sokszor hosszabb út, mint amennyire kényelmes lenne, nehéz az érintettnek és a családtagjainak egyaránt, de megéri a befektetett munka.
Képzeljünk el egy életet, amelyben nem a körülményektől függünk, nem a piszok főnök és az igazságtalan világ meg a napi feles/pohár bor/korsó sör dönt, és határoz a sorsunkról – hanem mi magunk. Ez az élet elérhető.
Szerző: vavo.hu
