A híd megépítése előtt hajón, csónakon lehetett átkelni a San Franciscó-i öblön, a rendszeres komphajójáratok az 1840-es években indultak meg. Az átkelés 20-25 percet vett igénybe. San Francisco volt a legnagyobb amerikai város, amelynek ellátását kizárólag komphajók biztosították. Mivel a városnak nem volt állandó összeköttetése az öböl más helységeivel, lassabban fejlődött.
A szakemberek egy része azt állította, hogy lehetetlen hidat építeni a 2042 méter hosszú tengerszoros felett, ahol a rendkívül erős dagálykor örvénylik a tengervíz és a szoros közepén 150 m mélységet is eléri. A Golden Gate híd az Amerikai Egyesült Államok második leghosszabb függőhídja, amely a Csendes-óceánt és a San Franciscó-i öblöt elválasztó szorost íveli át. A San Francisco-félsziget északi csúcsán elterülő San Franciscót köti össze Marin megyével. A Golden Gate híd építését 1933. január 5-én kezdték el, és 1937. május 27-én adták át a gyalogos forgalomnak.
A költséges híd tervezése mögött az ambiciózus mérnök, Joseph Strauss állt. Strauss mintegy 400 szárazföldi felvonóhidat épített már, de a Golden Gate-hez hasonló monumentális építményt még nem valósított meg soha. A tervrajzon két masszív konzolt gondolt el a tengerszoros két partjára, melyeket középen egy felfüggesztett szegmens köt össze. Strauss azt állította, hogy 17 millió dollárból meg tudja építeni a hidat. A legkézenfekvőbbnek tűnt egy függőhíd típusú építmény, amelynek megvalósítását segítenék a kohászat legújabb előrelépései. Strauss több mint tíz évig kilincselt pénzügyi támogatásért Észak-Kaliforniában. Nagy ellenállásba ütközött, sőt bírósági perrel is fenyegették. Az USA Hadügyminisztériuma attól tartott, hogy a híd esetleges szabotázsa akadályozza a hadihajókat a kikötők elérésében.
Kalifornia állam törvényhozó testülete 1929-ben hivatalosan megbízta a Golden Gate Bridge and Highway District korlátolt felelősségű társaságot a Golden Gate híd tervezésével, finanszírozásával és kivitelezésével. A New York-i tőzsde összeomlása után lehetetlen volt pénzt szerezni, így a társaság kötvénykibocsátásra törekedett. 1930 novemberében a híd építésében érdekelt megyék megszavazták a kötvények kibocsátását, de két év eltelte után sem sikerült eladni az összes kötvényt. 1932-ben a Bank of America alapítója, Amadeo Giannini a bank nevében megvásárolta a kötvényeket, hogy elősegítse a helyi gazdaság fejlődését.A híd végül 1937-ben készült el, miután megépült bekerült a Rekordok könyvébe, ez a híd lett a leghosszabb függőhíd a világon. Csak 8 olyan híd van ma a világon, mely megelőzi a Golden Gate-et.
A hidat eredetileg piros ólom-oxid alapozóval festették le és piros, ólomtartalmú fedőréteggel látták el. Az 1960-as években kezdték el újrafesteni a hidat cink-szilikát alapozóréteggel, amit PVC-vel vontak be, mindez a korrózió elleni védelmet szolgálta. Az 1990-es évek óta műszállal fedik be a felső rétegeket.A hidat ma 38 festő tartja karban, akik ott kezdik el a munkát, ahol a fényezés már nagymértékben erodálódott.
