A Fővárosi Állat- és Növénykertben igen nagy hagyománya van az erszényesek tartásának. Bő másfél évszázad alatt összesen 24 különböző fajuk volt látható, és jelenleg is kilenc erszényes faj otthona az intézmény. Ezek egyike a kúszóerszényesek családjába tartozó rókakuzu (Trichosurus vulpecula), amelyet időnként szoktak erszényes rókának is nevezni, jóllehet a rókához a valóságban nincs túl sok köze.
A budapesti állatkertben már az 1860-as években is voltak rókakuzuk, igaz, akkoriban még rókás zsebőnek nevezték őket. Az idők során számos alkalommal sikerült őket szaporítani is. A jelenlegi rókakuzuknál is elég rendszeres a szaporulat (legutóbb a tavalyi év első felében volt kölyök), nemrég pedig a Rozmaring nevű nőstény újabb kölyökkel örvendeztetett meg a gondozókat. A kicsi még október közepén születhetett, de egészen a közelmúltig nem sokat lehetett látni belőle. Ez természetes is, hiszen az erszényesekre általánosan jellemző, hogy igen rövid vemhességi idő után rendkívül apró, fejletlen utódokat hoznak a világra és a kicsik fejlődése ezután az anyaállat testén kívül, a fajok jó részénél az emlőket körülvevő bőrredőben, az erszényben folytatódik.
A nőstény rókakuzuk általában csak 16-18 napig vemhesek, így nem meglepő, hogy az újszülött ritkán nyom többet másfél grammnál, méretei pedig akkorák, mint egy nagyobb szem mazsola. Az újszülött rókakuzuk világra jövetelük után legalább négy hónapig zavartalanul fejlődnek az erszényben, mint afféle második anyaméhben. Mivel a rókakuzuknak elég fejlett erszényük van, az odabent fejlődő apróságból ebben az időszakban nem lehet túl sokat látni. Az állatgondozók is inkább az erszény domborodásából, meg az anyaállat megváltozott viselkedéséből szokták tudni, hogy gyermekáldás volt.
A kölyök az ötödik hónapra végre éri el azt a fejlettséget, hogy az erszényből kimászva ismerkedni kezdjen a külvilággal. Messzire persze nem megy, általában anyukáján szokott csimpaszkodni ilyenkor, ez pedig már elég ahhoz, hogy egy kicsit jobban szemügyre lehessen venni. A Fővárosi Állatkert gondozóiknak időközben azt is sikerült megállapítaniuk, hogy az új jövevény nőstény, neve pedig Ruta lett. A kölyök egyre több időt tölt kint, de most még időnként visszabújik az erszénybe is.
Az állatkertben élő rókakuzuk az Ausztrál ösvénynél található házban laknak, méghozzá fordított világítási program mellett. Ezek az állatok ugyanis őshazájukban éjjel aktívak, bemutatóhelyüket tehát noctuariumként alakítottuk ki. Ez azt jelenti, hogy látogatási időben a holdfény derengését utánzó megvilágítás mellett láthatók. Az emberi szem néhány perc alatt alkalmazkodik a félhomályhoz, és ezután már remekül meg lehet figyelni a rókakuzukat, és a többi, ugyanitt bemutatott állatot is.
