A természet egyik leghíresebb vándorlása a pompás királylepkéhez (Danaus plexippus) kötődik, a színpompás rovar hihetetlen utazásának rejtélyét néhány éve fejtették meg a kutatók. Ez az egyetlen rovar, amelyik ilyen hatalmas távolságot tesz meg. A pompás királylepke ugyanis az észak-amerikai Nagy-tavak térségében él: az Egyesült Államokban Minnesotától New York államig, Kanadában pedig Ontario államában található meg; a telet azonban több ezer kilométerre, Mexikó Michoacán államban, egy mindössze 155 négyzetkilométeres területen tölti.
A becslések szerint minden ősszel, illetve tavasszal körülbelül kétszázmillió lepke indul el a 3500–5000 kilométeres útra, amin több generációval korábbi elődei repültek legutóbb, mivel a lepkék életciklusa mindössze néhány hónap.
Az 1975-ben felfedezett telelőhelyet Mexikó 1986-ban természetvédelmi területté, majd az UNESCO 2006-ban bioszféra rezervátummá nyilvánította, nem sokkal később pedig a világörökség része lett.
Inside The World’s Largest Monarch Butterfly Population
The largest population of wintering monarch butterflies is in the mountains of Mexico’s Michoacán region.
Közzétette: Nightline – 2018. február 8., csütörtök
Egy korábbi, a Cell Report című szaklapban publikált tanulmány rávilágított nem mindennapi vándorlásuk titkára: biológusok és matematikusok modellezték, hogy működik a rovar belső iránytűje a hosszú úton. A pompás királylepke hosszú vándorútját előre meghatározott, optimális útvonalon repüli: két hónap után érkeznek meg a közép-mexikói térségbe, miközben takarékosan bánnak az energiával és csak néhány jelre hagyatkoznak.
A bemenő jelek kizárólag a Napból érkeznek. Az egyik féle jel a Nap elhelyezkedése a horizonton, a másik az idő múlása, a kettőből áll össze a rovar belső iránytűje, amellyel egész nap képes délnek tartani – derült ki a tudósok vizsgálataiból, akik a belső iránytű bemenő jeleinek felderítése után elkészítette a rendszer szimulációs modelljét.
Ez egyrészt a csápoknak az idő múlását jelző “óraneuronjain”, másrészt a szemekben lévő idegeken alapul, amelyek a Nap pozícióját figyelik. A hálózatba beérkezik a kétféle jel, ezután a rendszer egyezteti őket, hogy jelezze, ha a rovar letért a helyes útról és korrekcióra van szükség.
A királylepke másik érdekessége, hogy a hernyója kizárólag selyemkóróféléket eszik, melyek erősen mérgezőek. A méreganyag a hernyóra nincs hatással, azonban beépül az abból kifejlődő lepke testébe, ezzel védettséget adva neki.
