Nem jelentkeztek súlyos mellékhatások vagy az eljárás biztonságosságát megkérdőjelező komplikációk annál a páciensnél, akin néhány hónappal ezelőtt a világon elsőként hajtottak végre génszerkesztést amerikai orvosok, akik azóta már egy második pácienst is kezeltek a módszerrel. A 44 éves Brian Madeux volt az első ember a világon, akit génszerkesztéssel kezeltek.
Az orvosok tavaly novemberben javították ki az arizonai férfi DNS-én azt a hibát, amely a Hunter-szindrómát okozza. Ez az anyagcsere-betegség igen ritka, a mukopoliszacharidózis egy fajtája: a kórban szenvedők a hosszú cukormolekulák lebontásához szükséges enzim előállításának genetikai utasításai nélkül születnek. Ezek a molekulák, mukopoliszacharidok az enzim hibája miatt nem bomlanak le, hanem felhalmozódnak a szervekben és károsítják őket. A kezelés során a szakemberek Madeux véráramába juttattak két úgynevezett „molekuláris ollót”, amely a DNS-t két, pontosan meghatározott helyen „vágta el”. A terápiát úgy fejlesztették ki, hogy az “ollók” csak akkor kezdjenek működni, ha a páciens májsejtjeibe jutnak.
“Madeux jól van, és engedélyt kaptunk egy második páciens bevonására is, aki ugyancsak jól reagál” – mondta Paul Harmatz, a San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem (UCSF) oaklandi Benioff Gyermekkórházának orvosa, aki ugyanazzal a betegséggel kezelte mindkét pácienst. Harmatz egy San Diegó-i orvostudományi konferencián számolt be arról, hogy a Madeux-n végzett beavatkozást követő első hat hétben milyen eredményekre jutottak az eljárás biztonságosságával kapcsolatban. A génszerkesztéshez használt eszköz gyártója, a kaliforniai Sangamo Therapeutics jelenleg két anyagcsere-betegség, valamint a hemofília (vérzékenység) kezelésében teszteli az eszközt. A vállalat szerint az eljárás biztonságosságára vonatkozó további, valamint a hatékonyságát illető előzetes eredmények az év közepére várhatóak.
Madeux négy napig szédüléssel, hideg verejtékezéssel és gyengeséggel küzdött a beavatkozást követően, ám a tünetek végül maguktól elmúltak. A férfi emellett erősen köhögött, és a tüdeje részben összeomlott, ám ezek nem álltak összefüggésben a génterápiával, mivel a páciens korábban is küzdött hasonló problémákkal. Harmatz szerint az egyik legfontosabb dolog az, hogy a férfin nem mutatkoznak a májkárosodás tünetei. Ez ugyanis „komoly aggodalma” volt az orvosoknak, mivel a májban bekövetkező változások arra utalhatnak, hogy az immunrendszer szembeszállt a kezeléssel, valószínűleg aláásva annak hatékonyságát.
UCSF, MTI
