Ritka meteorológiai látványosság Kelvin-Helmholtz felhő, mely leginkább egy szökőár hullámaira hasonlít. A Kelvin-Helmholtz-hullámnak nevezett jelenség ritka, de nem csak felhőknél fordul elő, ráadásul nem csak a Földön; csillagászok ugyanis a Szaturnusz légkörében is fotóztak már ilyet. A Kelvin-Helmholtz instabilitás a turbulencia egyik formája, akkor jön létre, ha egy gyorsabban mozgó, és egy stabil gáz- vagy folyadékréteg találkozik. Az érintkezési felületnél a gyorsan mozgó réteg felkorbácsolja az alatta levő, lassabb és sűrűbb réteg felületét. Ha a sebességkülönbség éppen elér egy bizonyos pontot, látványos hullámok alakulnak ki.
Felhők esetében kora reggel alakulhat ki, több meteorológiai feltétel együttállásakor. Ilyen látványosság akkor alakul ki az égen, amikor épp a megfelelő mértékben tér el a földfelszín közelében kialakult köd és a felette sodródó légréteg sűrűsége és sebessége. Amikor két ilyen, a sűrűsége alapján jól elkülönülő légréteg egymás felett áramlik, élesen rajzolódik ki a keveredési zóna. A ködfelhő felett gyorsabban áramló meleg levegő nem egyenletesen elegyedik a másik réteggel, hanem a tengerpartot elérő hullámokhoz hasonlóan tarajos lesz, s ez a taraj végül átbukik. A keveredés a taraj felcsavarodásával valósul meg. A legtöbb esetben alig van eltérés a hidegebb és a melegebb légrétegek sebessége között, így nem alakul ki instabilitási felhő, vagy a másik esetben akkora a sebességkülönbség, hogy elvész a felhőalakzatok szabályossága.
