Nick Vujicic és Taylor Morris története bejárta a világot. Mindketten (más-más okok miatt) végtagok nélkül élnek, de ennek ellenére tevékenyen és boldogan telnek napjaik. A két férfi elképesztő akaratereje és hihetetlenül pozitív életszemlélete egészen lenyűgöző. Most az ő történeteik következnek.
Nick Vujicic (Nicholas James Vujicic) nemzetközi hírű prédikátor, szónok, motivációs tréner, aki a karok és lábak nélkül született. Előadásainak témái a fogyatékosság, a remény és a keresztény hit. Nick Vujicic szerb emigráns szülők gyermekeként született Ausztráliában 1982. december 4-én. Édesanyja, Dushka betegápoló, édesapja, Boris Vujicic pedig lelkész. Születésekor derült csak ki, hogy az úgynevezett tetra-amelia szindrómában szenved, vagyis karok és lábak nélkül jött világra. Bal lába helyén csupán két lábujj van, amelyek segítségével ma már tud boldogulni a mindennapokban.
A szülőket először sokkolta Nick állapota, ám hamarosan kiderült, hogy súlyos fogyatékosságától eltekintve gyermekük életképes. Így mindenben támogatták őt, hogy minél önállóbb életet tudjanak biztosítani neki. Iskolatársai sokat csúfolták, emiatt nyolcévesen depressziós lett, tízévesen pedig öngyilkosságot kísérelt meg: megpróbálta belefojtani magát a fürdőkádba. Az elkeseredett lépés végül a szülei iránt érzett szeretetből fakadóan csupán kísérlet maradt. A középiskolát követően számvitelt és pénzügyi tervezést tanult, és végzettséget is szerzett.
Vujicic saját elmondása szerint sokáig nem látta értelmét életének. Egy ideig ugyan imádkozott azért, hogy nőjön keze és lába, de elmondása szerint egy idő után rájött, hogy hálásnak kell lennie azért, amiért él, hogy Isten ezzel feladatot és kihívást adott neki, és célt kell keresnie az életében. Életének egyik fordulópontja az volt, amikor édesanyja mutatott neki egy újságcikket, amely egy súlyosan fogyatékos férfiról szólt. Vujicic megértette, hogy nincs egyedül, akinek ilyen nehéz sors jutott. Életének célja az lett, hogy meséljen embertársainak Isten szeretetéről, és megerősítse őket abban, hogy valósítsák meg álmaikat. Sok gyakorlással és akaraterővel megpróbálta megoldani a mindennap előtte tornyosuló feladatokat. Két lábujjának segítségével megtanult írni, gépelni, a számítógépet használni, fésülködni, fogat mosni és borotválkozni.
17 éves korában kezdett prédikációkat és előadásokat tartani iskolákban és egyházi rendezvényeken. Mára a világ minden táján tart telt házas előadássorozatokat, létrehozta saját nonprofit szervezetét (Life Without Limbs) és könyveket ír. Magyarul olvasható könyvei:
- Élet korlátok nélkül – Ötletek egy teljes élethez
- Megállíthatatlan – A cselekvő hit fantasztikus ereje
A Kaliforniában élő Vujicic minden álma valóra vált amikor családot alapított. 2012. február 12-én feleségül vette barátnőjét, a malajziai származású Kanae Miyaharát. Gyermekük Kiyoshi James Vujicic 2013. február 13-án született meg.
Ha Nick beszél saját s mindannyiunk küzdelmeiről, világszerte telnek meg az előadótermek, arénák. A fiatalember milliók számára képviseli annak a hitét, hogy nincsen olyan lehetetlen élethelyzet, amiből ne lenne kiút egy teljes, örömmel megélt élet felé. Ennek hitelességét saját életsorsa, Istenbe vetett hite és az emberek iránti feltétlen bizalma és szeretete támasztják alá. A Nem Adom Fel Alapítvány meghívására 2013. áprilisában a világhírű motivációs tréner Magyarországra is ellátogatott.
Taylor Morris tengerészgyalogos és barátnője, Danielle a gimnázium óta közös jövőjüket tervezgették. Danielle saját céget szeretett volna, Taylort pedig ugyan bombaszakértőnek képezték ki, de még tovább akart tanulni. Taylor Morris első kiküldetése 2012 januárjában volt Afganisztánban, ahonnan augusztus helyett már májusban visszatért Amerikába mert súlyosan megsérült. „Mindig elképzeltem a pillanatot, amikor újra találkozunk: egymáshoz szaladunk, összeölelkezünk, ő fölemel engem, és erősen magához szorít” – írta Danielle. Sajnos azonban a férfi Afganisztánban aknára lépett és mind a négy végtagját elveszítette.
„Magamnál voltam. A bomba robbanása után láttam, ahogy a lábam elrepül, és már csak a melegséget éreztem a combomnál – idézte fel a szörnyű pillanatot Taylor”. A katona mindezek ellenére sem vesztette el az eszméletét, hanem figyelmeztette a hozzá közeledő orvosokat, hogy maradjanak távol a robbanás területétől, mert még voltak aknák a közelben. Miután egy szakértő hatástalanította azokat, Taylort helikopterre tették, és először Kandaharba, majd Amerikába szállították a Walter Reed Army Medical Centerbe. Mielőtt elvesztette az eszméletét, még kérte az orvosokat, szóljanak a családjának és barátnőjének, akik azonnal Washingtonba, a katonai kórházba siettek. Morris az ötödik olyan személy, aki túlélt egy négy végtagos amputációt. Hihetetlen kitartása és családja bátorítása segítségével sikerült átvészelnie a válságos időket. Barátnője mindvégig mellette volt és segítette a gyógyulását.
A kórházban a férfi folyamatos kezelésben részesült, majd alig egy hónap elteltével műkezet kapott, és újabb egy hónap múlva műlábak segítségével elkezdett járni tanulni. Egyik barátjuk, Tim Dodd fényképekkel dokumentálta Taylor felépülését. A képek azóta bejárták a világsajtót. Közel három hónappal a baleset után Taylor és Danielle visszatértek szülővárosukba, Cedar Fallsba, ahol az egész város hősként üdvözölte a hazatérő katonát. Zászlókat lobogtatva, éljenezve és üdvözlő táblákkal várta a többezres tömeg, végig az utcákon. Hihetetlen akaraterővel és elszántsággal napról napra erősebb és ügyesebb lett Taylor. A veterán katona Daniellenek köszönhetően lelkileg is megerősödött. Az egyik barátjuk esküvőjén már meg is tudta táncoltatni Danielle-t. Moriss ma már úszik, síel, evez és autót vezet. „Mindig gondolj arra, hogy a helyzet lehetne rosszabb is! Próbálkozz folyamatosan, és meg fogod találni a módját, hogyan old meg a problémákat!” – bátorít mindenkit Taylor.
A férfi hősiességéért több elismerésben is részesült. Többek között Obama elnök Bíbor Szívvel (Purple Heart), a szolgálat közben megsebesült katonáknak adományozható érdemrenddel tüntette ki. Morris ugyanakkor megkapta a Bronz Csillagot is, ami az Egyesült Államok Fegyveres Erőinek kilencedik legmagasabb fokozatú kitüntetése, amit a harc közbeni hősiességgel és bátor szolgálattal lehet kiérdemelni. Az ünnepségen Taylor ezt mondta: „Ha lennének kezeim, fognám ezt a kitüntetést, és Danielle-re tűzném. Annyira nehéz volt ez az időszak, és ő végig itt volt mellettem!”
A kitüntetések mellett anyagilag is rengetegen támogatják őket. Taylor elmondta, mindig az volt az álma, hogy egy tó mellett élhessen az erdőben, egy saját gerendaházban Danielle-lel. „A történtek után sem fogunk felhagyni az álmunkkal, még ha évekbe is telik, hogy megtakarítsuk rá a pénzt” – mondta Danielle. De hála a sok együtt érző embernek, nem kellett sokáig gyűjteniük. Miután a thechive.com kitett egy cikket a történetükről egy online adományozási lehetőséggel, a kitűzött 30 ezer dollár helyett alig 12 óra alatt 143 ezer dollár adomány gyűlt össze számukra. Az adományok összege szeptemberre elérte a 250 ezer dollárt, sőt a család honlapja egy ideig technikai problémákkal küzdött, az egyszerre beérkező túl sok felajánlás miatt.
