Arany és tantál, ón és volfrám: elektronikus eszközök kincset érő anyaga, korrupt üzelmek tárgya, harcok kirobbantója, Kongó népének megnyomorítója. A Kongói Demokratikus Köztársaság veszélyekkel teli keleti széle a lázadók birtokolta bavi aranybánya. Fekete-Afrika legnagyobb, és papíron egyik leggazdagabb országában elképesztő mennyiségű gyémántot, aranyat, kobaltot, rezet, ónt és tantált, ezer meg ezer milliárd dollár értékű ásványt rejt a föld. Ám hiába a mérhetetlen kincs, az örökös háború rettenetes nyomorba taszította a kongóiakat.
Paradoxonnak tűnhet, pedig nem az: a világ legnagyobb elektronikai és ékszercégeit Kelet-Kongó bányái látják el nyersanyaggal, és ezeket a bányákat jelen pillanatban lázadó milíciák uralják, bizonytalanságot, káoszt okozva a térségben. Nem árt, ha tudjuk: laptop, fényképezőgép, videojáték, arany fülbevaló: mindegyik tartalmazhat olyan alkatrészeket, anyagokat, amely kongóiak vére-könnye árán került ki a földből.
Bavi aranybányája az egyik legbeszédesebb és legismertebb példa. A környék egy hájas hadúr, Cobra Matata ellenőrzése alatt áll – habár ellenőrzésről ez esetben aligha beszélhetünk, mert itt nincsenek határozott frontvonalak, nem tudni pontosan, meddig is terjed a kormányerők befolyása, és hol kezdődik Cobra Matata területe.
A szembenálló felek Kongóban nem lövészárokból kémlelik egymást, territóriumuk határai elmosódnak, hatalmuk általában igencsak ingatag. Az egyik réten kormánykatonák heverésznek a mangófák alatt, a másikon, három kilométerrel odébb, Cobra kamasz katonái szívják a marihuánát. A két fél között pedig nincs egyéb határmezsgye, mint az áthatolhatatlan, lakatlan őserdő.