Szicília és Tunézia partvonala között félúton helyezkedik el egy kicsi, Pantelleria nevű olasz sziget.
Pantelleriának tipikusan mediterrán éghajlata van hosszú, száraz nyarakkal, enyhe telekkel, kis mennyiségű csapadékkal, ami eléggé megnehezíti a mezőgazdálkodást. A sziget lakói mégis inkább földműveléssel, mint halászattal foglalkoznak, köszönhetően találékonyságuknak.
A növénytermesztés egyedi módját alkalmazzák, amivel kapribogyót, narancsot, és egy Zibibbo nevű szőlőfajtát termesztenek, amiből később édes bor készül.
Pantelleria szőlőültetvényein egy, még a Föníciaiak által használt technikát alkalmaznak, akik több, mint 2500 évvel ezelőtt érkeztek a szigetre.
A farmerek a szőlőtőkéket először is keskeny, tál alakú gödrökbe ültetik, amik megvédik a növényeket a sziget erős szeleitől, valamint összegyűjtik az értékes nedvességet. A szőlő fő szárát ezután óvatosan megmetszik, így az bokorrá fejlődik, inkább széltében, mint fölfelé terjeszkedik. Az üreget, amibe ültették folyamatosan szélesítik, mélyítik, hogy a bokor megfelelően növekedjen. Végül az érett szőlőfürtöket Július végén szüretelik le egy rituális szertartás keretein belül.
Pantelleria lakói narancsot is termesztenek, de mivel a narancsfák magasabbra nőnek a szőlőtőkéknél, ezért a földbe ásott üregek nem elég mélyek ahhoz, hogy megvédjék a növényeket az erős szelektől. Ehelyett minden egyes narancsfa köré egy magas, száraz, kör alakú kőfalat emelnek, kialakítva így egy kis, falakkal körülvett kertet, amit jardinu-nak neveznek.
A kis kert saját mikroklímával rendelkezik, ami hűvösebb, és nedvesebb, mint a külső környezeté. A széltől való védelem mellett a falak felületén lecsapódik az éjszakai tengeri köd párája, a vízcseppek pedig egyenesen a talajba gördülnek, nedvesen tartva azt. Ez a módszer lehetővé teszi a farmereknek, hogy citrusféléket termesszenek mesterséges öntözés nélkül.
A citrus kertek többsége kör alakú, de találhatóak más formájúak is, például a négy-vagy ötszögletesek. Körülbelül ötszáz darab ilyen építmény áll a szigeten.
