Zöld fényt észleltek a kutatók a Mars légkörében: a jelenségről régóta sejtették, hogy más bolygóknál is létezhet, de az európai-orosz Trace Gas Orbiter (TGO) nevű űrszonda az első, amely ilyen megfigyelést tett a Földön kívül. Hasonló légkörfényt látnak időnként a Nemzetközi Űrállomásról az asztronauták, amikor a Föld tányérjának peremére tekintenek. A fény az oxigénatomok és a napfény reakciójából születik.
A most megfigyelt jelenség különbözik a klasszikus sarki fényektől, mint amilyen az északi vagy déli fény. A fénykibocsátás a légköri molekulák és a Napból érkező töltött részecskék ütközéseinek eredménye. A Földön ezt a kölcsönhatást jelentősen befolyásolja a bolygó erős mágneses mezeje, mely ezeket a részecskéket a sarkok felé vonzza. A fény a Marson nem így fókuszálódik, mivel ennek a bolygónak nincsen globális mágneses mezeje, ennek ellenére a fényjelenség létezik. A Föld peremén látható és a TGO által a Marsnál észlelt zöldes fény eredete ugyanis eltérő.
A napfény mindkét esetben teszi a dolgát: megnöveli az oxigénatomok energiaszintjét, majd amikor azok visszakerülnek nyugalmi állapotukba, fényt bocsátanak ki. A Föld bőségesen tartalmaz oxigént a légkörében, a Marson azonban jórészt csak a szén-dioxid lebomlásának termékeként van jelent. A napfény a szén-dioxid egyik oxigénatomját szabadítja fel, és ennek az atomnak az áthelyeződése okozza a zöldes fényt – írja a BBC.
A TGO az oxigénatomot Nomad spektrométerével észleli, mely 80-120 kilométerrel a felszín felett végzi a megfigyelést. A pontos magasság a szén-dioxid nyomásától függ. “A fénykibocsátás magasságának megfigyelése alapján meg lehet mondani, milyen vastag a légkör és hogyan változik” – mondta Manish Patel, a brit Open University kutatója.
Ezek az információk segíthetik a következő missziókat is, a zöld fény megfigyelése ugyanis segítheti azokat az eszközöket, melyek a Mars-szondák légkörbe való belépését, süllyedését és landolását irányítják. A kutatók eredményeikről a Nature Astronomy című tudományos lapban számoltak be.
