Nepál több városában is kiválasztanak egy serdülőkor előtt álló kislányt, akire a hinduk és a buddhisták is Durga istennő földi reinkarnációjaként tekintenek. A kislányok kumari, azaz “élő istennő” státusza, a kiválasztástól az első menzeszig tart, ez idő alatt külön kumariházban laknak. Úgy hiszik, amikor egy kumári menstruálni kezd, Durga istennő elhagyja a testét, és ezzel az istennői pozíciója véget ér. Ekkor újra felkutatják azt a kislányt akibe az istennő költözött.
Számos kumárit tisztelnek szerte Nepálban, de a legjelentősebb a katmandui palotában,a Kumari Gharban élő Kumari Devi. Az élő istennők tisztelete Indiában is létező hagyomány, azonban ott csak a vallási ünnepek keretén belül, egy napra választanak ki egy kislányt, akit az ünnep ideje alatt tisztelnek.
A nepáli kumárik nem játszhatnak a szabadban és nem érintkezhetnek tisztátalan nőkkel. A kumárit a gonosz elleni védelmezőnek, szerencsehozónak tartják. A mai napig meghatározó a hindu és buddhista vallási tradícióban az élő istennők tisztelete. A kumarikat még csecsemőkorukban kiválasztják, utána pedig több ezer hívő imádja őket.
Egy kumári kénytelen az otthonától távol, egy templomban élni. Ráadásul csak ritkán tudja elhagyni a templomot, például fesztiválok vagy felvonulások alkalmával. A lábuk ilyenkor nem érintheti a földet, ölben, trónszékeken, illetve szekereken viszik őket. Sok ember gondoskodik arról, hogy egy kumári semmiben ne szenvedjen hiányt. Az élő istennőt segítők feladatai közé tartozik, hogy megfürdessék, felöltöztessék, és kisminkeljék a kumarit.
Sokáig ragaszkodtak ahhoz, hogy a kumárik ne részesüljenek oktatásban, de ez 2008-ban megváltozott, amikor a nepáli bíróság kötelezővé tette a tanulást az élő istennők számára. A bíróság kimondta, hogy nincs olyan történelmi vagy vallási dokumentum, amely megtiltaná azt, hogy a kumárik iskolába járjanak. Területenként eltérő, hogy egy kumári közösségben vagy magántanárnál tanul, de átlagosan napi 3-4 órát tanulással kell töltenie.
