A lábelkötés egy számunkra teljesen felfoghatatlan szokás volt Kínában körülbelül ezer évig. Fiatal lányoknak, általában 6 éves korukban, erősen bekötötték a lábfejüket, úgy hogy az ne nőhessen tovább. Körülbelül egy éven belül a lábfej eltört és deformálódott. A nő lábfeje nem nőhetett 10-15 centinél hosszabbra, és kicsi maradt felnőttkorára is. Ugyanakkor nagyobb veszély volt, hogy fertőzés vagy paralízis keletkezzen. A lábelkötés először Észak-Kínában terjedt el, a gazdagok között.
Egy gazdag nőnek nem kellett dolgoznia a termőföldeken, így elkötötték a lábát és előidézték hogy nem is bírt dolgozni. A megkötött láb ezért a gazdagságot jelentette. A szokás lassan elterjedt az összes társadalmi szinten, kivéve a legszegényebbek között, ahol szükséges volt, hogy a nők is dolgozzanak a megélhetésért. A 10. században jött divatba, és kb. mostanra halt ki az utolsó generáció, aki élete végéig törpelábakon tipegett.
