Lanzarote a Kanári-szigetek hét nagy szigete közül a legkeletibb, legészakibb és egyúttal a legidősebb. Tűzhányói miatt a Száz vulkán szigetének is hívják. Az őslakos guancsok pedig Titeroygatra néven emlegették, ami Színes hegyeket jelent. A 846 km² területű sziget 60 km hosszú, és 12 km széles. Partvonala 213 km, ebből strandolásra alkalmas 16,5 km, a többi sziklás partszakasz. Lakossága mintegy 125 ezer fő, székhelye 1852 óta Arrecife. A sziget központi tájait csaknem 300 tűzhányó teszi változatossá. Az utolsó vulkánkitörés 1824-ben volt. Nemcsak domborzati formái különlegesek, de élővilága is, mely védelmére hozták létre a Timanfaya Nemzeti Parkot. A szigetet az UNESCO 1993-ban bioszféra rezervátumnak nevezte ki.
A völgyek és sziklás rögök száraz, sivatagos tájait csak néhány farmer pálmaligete vagy citrusültetvénye szakítja meg. Az 1730-as évek hatalmas vulkánkitörései jórészt elpusztították a sziget legjobb termőföldjeit, de a vulkáni hamu rendkívül alkalmasnak bizonyult egyes gyümölcsök, főleg a szőlő termesztésére. A sziget borait az elmúlt évek során kezdték el igazán megismerni. La Gería hagyományosan művelt szőlőskertjeiben a tőkéket egyesével, karó nélkül ültetik kis, kőkorlátokkal kerített mélyedésekbe.
