Megdöbbentő felvételeken mutatta be a NASA, hogy a Szahara miként táplálja az Amazonas vidékének esőerdőit. Az űrügynökség 2007 és 2013 között készített felvételeket, hogy modellezni tudja a jelenséget.
Szaharából évente 182 millió tonna porszemcse emelkedik a levegőbe, és jut az Atlanti-óceánon keresztül Dél-Amerikába, az Amazonas vidékére, ahol egy része, 27 millió tonna befejezi útját. Ugyan az egyes porszemcsék mérete kisebb, mint egy hajszál átmérőjének a tized része, a világűrből mégis jól látható ezeknek a szemcséknek a tömeges mozgása.
A Szahara homokja tartalmaz foszfort, ami rendkívül fontos tápanyag a növények számára, a trópusokon viszont csak korlátozott mennyiségben fordul elő. A NASA kutatásának így fontos része az is, hogy mennyi foszfor jut a Szaharából az esőerdőkbe. Bonyolítja a helyzetet, hogy a mennyiség évenként eltérő. Azokban az esztendőkben, amikor a Száhel-övezet időjárása csapadékosabb, lényegesen kevesebb a levegőbe jutó porszemcsék mennyisége, mint a szárazabb időszakokban. Megállapították azonban, hogy évente átlagosan 22 ezer tonna foszfor érkezik az Amazonas vidékére, ami nagyságrendileg megegyezik azzal a mennyiséggel, amennyit a csapadék és az árvizek kimosnak a növényzetből.
A NASA Calipso nevű eszköze 2006 óta működik a világűrben, hogy felvételeket készítsen felhőzetekről és a légkörben található részecskékről, a Szaharából felszálló porszemcsékről 2007 és 2013 között gyűjtötte a felvételeket. Az elemzés módja az volt, hogy a kutatók úgynevezett adatfüggönyökbe rendezett adatokból állítottak elő több dimenziós modelleket, így pontosan tudták követni a porszemcsék útját, valamint interakciójukat például a felhőzettel. Megállapításaik pedig segítséget nyújtanak abban, hogy az éghajlat jövőben várható változásait fel lehessen mérni.
MTI
