A marsi viszonyokat szimuláló négyhetes expedíció kezdődött Omán egy távoli sivatagában, hogy folytatva a korábbi szimulációkat a kutatók azt vizsgálják, milyen technikai nehézségek várnak a Marsra érkező űrhajósokra és a munkájukat segítő robotfelderítőkre. A jemeni és szaúd-arábiai határhoz közel fekvő Dzofár-sivatag felszíne a maga sódómbjaival és kiapadt folyómedreivel szinte a megszólalásig hasonlít a Marséhoz.
Az Arab-félsziget sivatagjaiban a hőmérséklet akár az 51 Celsius-fokot is elérheti és a szélsőséges körülményeket csupán kevés állat és növény képes elviselni. Mindez elegendő érvként szolgált 25 ország több mint 200 tudósa számára ahhoz, hogy itt hajtsa végre az Amadee-18 elnevezésű Mars-szimulációt. Az Ománi Marsbázis egy végeláthatatlannak tűnő dűne keleti csücskében kapott helyet: a fedett folyósokkal összekötött félgömbökből álló, 2,4 tonnás felfújható építményt laboratóriumokká és a legénység szálláshelyeivé alakított konténerek ölelik körbe.
A közel-keleti ország kormánya az ENSZ Világűrbizottságának találkozóján ajánlotta fel, hogy szívesen lesz a házigazdája az Osztrák Űrfórum (ÖWF) soron következő szimulált Mars-küldetésének.
A kutatók a világ különböző tájairól küldtek kísérleti ötleteket az Amadee-18 program számára, amelynek keretében végül 16 tudományos kísérletet hajtanak végre, köztük egy “ördögszekérnek” becézett marsjáró robot, valamint az “egyszemélyes űrhajóként” is emlegetett Aouda nevű, csaknem 50 kilogrammos űrruha tesztelését.
ÖWF, MTI
