Másfél év bizonytalanság után újra megmutatta magát a Zemplénben élő hiúz a WWF Magyarország kameráján keresztül. Utoljára 2015 végén sikerült megörökíteni, azóta azonban sem nyomok, sem felvételek nem adtak egyértelmű jelet az állat hogylétéről, a kutatók aggodalmára. Idén tavasszal először vadászok látták, a most közölt felvétel pedig kétséget kizáróan igazolja, hogy az impozáns macskafélével minden rendben van.
A WWF Magyarország és az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság 2010 óta működik együtt a nagyragadozók kutatásában. Azóta újabb és újabb fotókkal, videókkal sikerül alátámasztani a faj jelenlétét. A hazánkban őshonos hiúz és farkas nemcsak tekintélyt parancsoló urai az erdőknek, de valóban fontos szerepük van az erdei életközösség fenntartásában. A ragadozók jelenléte következtében megváltozik a növényevők viselkedése, létszámuk a természetes szintre csökken, ami lehetőséget ad az erdőnek a megújulásra.
Magyarországon az Északi-középhegység ad lehetőséget arra, hogy egykor eltűnt nagyragadozóink a környező országokból visszatérhessenek. Mind a hiúz, mind a farkas egyedszáma ma már 10 és 20 közé tehető, amely reménykeltő növekedést jelent, de még mindig igen alacsony érték, így az állomány egyelőre nem tekinthető stabilnak.
“A WWF Magyarország célja, hogy a védett fajok állományáról minél többet megtudjunk, hogy megfelelő védelmet biztosíthassunk számukra. Emellett nagyon fontos, hogy szemléletformálással felkészítsük a társadalmat a ragadozók jelenlétére. Újra meg kell tanuljuk, hogyan tudunk békében együtt élni ezekkel az állatokkal, hiszen ez nemcsak az ő érdekük, de a miénk is, mivel a nagyragadozók nélkül erdeink természetes egyensúlya megbomlik” – fogalmazott Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója.
“Mivel a hiúz állomány nem stabil hazánkban, így minden egyes egyed nagy figyelmet kap. Ha hónapok telnek el nyomok nélkül, akkor sajnos a legrosszabbra is fel kell készülnünk. Az illegális kilövés visszatérő problémát jelent a nagyragadozókra nézve. Ez az eset azonban szerencsés fordulatot vett. Az állat az új felvétel alapján úgy tűnik, remekül érzi magát” – mondta Veress Balázs, az Aggteleki Nemzeti Park igazgatója.
A kamerán látható Zemplénben élő hiúzról vélhetően 2010-ben készültek az első felvételek. Szabó Ádám, nagyragadozó- kutató azóta figyeli és kíséri az útját. “Idén április végén vadászok jelezték, hogy hiúzt láttak a Zemplénben. A kameracsapda felvételeket ezután begyűjtöttem, és a videó megerősítette, hogy az állat épen és egészségesen járja az ösvényeket, erdei élőhelyén” – mondta Szabó Ádám.
A hiúzok védelméért bárki sokat tehet, havonta akár már néhány gombóc fagylalt árával egy szimbolikus örökbefogadáson keresztül: wwf.hu
A hiúz
A hiúzfajok (kanadai hiúz, eurázsiai hiúz, ibériai hiúz, vörös hiúz) elterjedési területe egykor az északi félteke szárazföldjeinek tekintélyes hányadát magába foglalta, manapság Ázsia bizonyos területein, Alaszkában, Kanadában és az USA nyugati területein, valamint Európában honos, de a legtöbb területen ritka, gyér az állománya. A hiúzok testhossza 1 méter körül mozog, további 15-25 cm-t tesz ki az állat farka. Marmagassága átlagosan 70 cm. Pettyes bundája és sajátos szakálla mellett egyik feltűnő jellegzetessége a fülek hegyén viselt szőrbojt.
Hallása, tapintása fejlett. Hosszú végtagjai és izmos teste még a mély hóban is lehetővé teszi, hogy egyetlen, 3-4 méteres ugrással támadja meg áldozatát. Erős, éles karmú mancsa a sikeres zsákmányfogást segíti. Aktív ragadozó, különféle madarak, kisrágcsálók éppúgy szerepelnek étlapján, mint őzek, rókakölykök, szarvasborjak vagy vadmalacok. Magányosan élő állat, változatos méretű, 10-100 négyzetkilométer kiterjedésű területet birtokol. A terület központjában, földi üregekben vagy sziklahasadékokban rendezi be vackát.
Forrás: WWF Magyarország
