“Növény üzemmódra” kapcsolva képes túlélni az oxigénszegény környezetet a csupasz földikutya – derített fényt egy nemzetközi kutatócsoport a Kelet-Afrikában honos rágcsáló titkára, amelynek megfejtése segíthet az oxigénhiánnyal járó állapotok, úgy mint a szívroham és az agyi-érkatasztrófa kezelésének fejlesztésében.
“És ez csupán egyike a csupasz földikutya lenyűgöző tulajdonságainak, egy olyan hidegvérű emlősnek, amely évtizedekkel tovább él, mint a többi rágcsáló, ritkán lesz rákos és a fájdalom egy csomó típusa ismeretlen számára” – mondta Thomas Park, az Illinoisi Egyetem professzora, aki német és dél-afrikai kollégáival közösen írta meg a Science című amerikai tudományos folyóiratban közölt tanulmányt.
Az emberek, a laboratóriumi egerek és minden egyéb ismert emlős esetében, amikor az agysejtek nem jutnak elég oxigénhez, akkor elfogy az energiájuk és haldoklani kezdenek. A csupasz földikutya, avagy csupasz turkáló (Heterocephalus glaber) agysejtjei azonban fruktózt kezdenek el égetni, amely révén oxigén jelenléte nélküli termelnek energiát oly módon, amely csak a növényekre jellemző. A vizsgálat során a kutatók oxigénszegény környezetnek tették ki a laboratóriumban a csupasz földikutyákat és megfigyelték, hogy az állatok nagy mennyiségű fruktózt juttattak a véráramukba. A fruktózt olyan molekuláris pumpák juttatják el az állat agysejtjeihez, amelyek minden más emlősnél csupán a bél sejtjein találhatóak meg.
“A csupasz földikutya egyszerűen újrarendezi anyagcseréjének bizonyos építőkockáit, hogy toleránssá tegye azt az oxigénszegény környezettel szemben” – húzta alá Park, aki 18 éve tanulmányozza a különös rágcsálót. Oxigénmentes környezetben az egerek 20 másodpercen belül elpusztultak a laboratóriumi vizsgálatok során, míg a csupasz földikutyák akár 18 percig is kibírták mindenfajta hosszú távú károsodás nélkül, oxigénszegény környezetet pedig – amely percek alatt végezne egy emberrel – legkevesebb öt órán át túléltek.
Oxigénszegény környezetben az állatok a tetszhalál állapotába kerülnek, ám amint ismét oxigénhez jutnak, azonnal mozgásba lendülnek, mintha mi sem történt volna. A kutatók szerint az állatok szokatlan anyagcseréje a lakhelyükként szolgáló, oxigénben szegény, sűrűn lakott, föld alatti odúkhoz való alkalmazkodás eredménye. A szakemberek megállapították továbbá, hogy a csupasz turkálók a tüdőödémával – folyadék felgyülemlése a tüdő légcserére szolgáló üregeiben – szemben is védettek.
