Egy Új-Guineán honos gyíkcsoport különleges tulajdonsággal rendelkezik: zöld színű a vére. A 30 centiméterre is megnövő zöldvérű gyíkok Új-Guinea alacsonyan fekvő trópusi erdeiben és magasföldjein élnek. A kutatók DNS-vizsgálatokkal próbálják kideríteni, milyen előnyökkel járhat ez a tulajdonság és milyen úton fejlődött ki az evolúció során.
A kutatók a hat zöldvérű gyíkfaj és 45, velük közeli rokonságban álló, vörösvérű faj DNS-vizsgálatának segítségével létrehozták a gyíkok a családfáját és megállapították, hogy a zöldvérűség az evolúció négy teljesen különálló pontján fejlődött ki az Új-Guineán élő úgynevezett szkinkek, vagyis vakondgyíkok között.
“A legfontosabb felismerés az volt, hogy a zöldvérű gyíkok nem közeli rokonai egymásnak, és mindegyik faj egy vörösvérű őstől származik. Ez azt jelenti, hogy a zöld vér valószínűleg függetlenül alakult ki különböző gyíkoknál, ami arra utal, hogy a zöldvérűség valamilyen előnyt jelent az állatok számára” – mondta Zachary Rodriguez, a Louisiana-i Állami Egyetem (LSU) Természettudományi Múzeumának biológusa, a Science Advances című tudományos lapban megjelent tanulmány egyik szerzője.
A szkinkek vére, nyelve, izmai és csontjai is zöldes színűek, aminek oka a biliverdin, a zöld epefesték hatalmas mennyisége a szervezetükben – mondta el Christopher Austin, az LSU biológusa. A legtöbb állatban a biliverdin nagy koncentrációja sárgaságot okoz. Ezek a gyíkok azonban remekül vannak annak ellenére, hogy biliverdinszintjük jóval túlszárnyalja az ember számára halálos értéket: a gyíkokban 40-szer magasabb, mint amennyi már mérgező lenne az emberi testben. “Ez nem lehet véletlen a természetben. Az evolúció fantasztikus dolgokat tud alkotni megfelelő idő alatt” – véli Austin.
A kutató először úgy gondolta, hogy a tömény epe miatt az új-guineai gyíkok íze túl rossz a ragadozók számára. Austin azonban több paradicsom lesőmadarat (Tanysiptera sylvia) is zöldvérű gyíkokkal etetett, ám ez nem károsította őket, legfeljebb meghíztak. A megoldást a biliverdin természete jelentheti. Ez az anyag a vér oxigénszállításáért felelős vörösvértestekben található meg a hemoglobin részeként. A vörösvértest szétesése, valamint a hemoglobin lebomlása során szabadul fel: a vas újra felhasználódik új vörösvértest létrejöttéhez, de a széteséssel mérgező anyagok is termelődnek – lényegében ez az epe.
Az emberekben a megemelkedett epepigmentszint megölheti a malária parazitáit. Austin szerint ez lehet az oka, amiért ezekben a gyíkokban kialakult a zöldvérűség, hiszen a malária jelen van Új-Guineán és a gyíkokat is veszélyezteti. Lehetséges, hogy a természet próbálja legyőzni a parazitát a gyíkokban, vagy a múltban élt gyíkok olyan erősen megfertőződtek, hogy testük így válaszolt a kórra – fejtette ki a kutató. A következő lépés a folyamatban közreműködő gén felkutatása.
Számos rovar, pók és puhatestű vérpigmentje tartalmaz rezet, amely átlátszó, amíg oxigénnel nem lép kapcsolatba: akkor kékké változik. A tintahalak és a polipok vére intenzív kék színű, az Antarktiszon élő jéghal vére átlátszó, a szibériai Bajkál-tóban honos bizonyos apró rákok pedig kék, vörös vagy zöld színű vérrel rendelkeznek.
Science Advances,LSU,MTI
