A Jupiter sarkvidéki területein az 1400 kilométer átmérőt is elérő nagyságú forgószelek tombolnak. A gázóriás sarki régiói így a vártnál jóval örvénylőbbek – derült ki a Juno űrszonda felvételeiből. A szonda akkor készítette a felvételeket, amikor első alkalommal repült el a Jupiter felett. A felvételeket két kutatócsoport értékelte ki, eredményeiket a Science című tudományos lapban mutatták be.
A NASA 2011-ben útnak indult szondája, a napenergiával hajtott Juno ötévi utazás után júliusban állt a Jupiter körüli pályára. A Juno fő küldetése, hogy felmérje a Jupiter mágneses mezejét. Mintegy 3400 kilométerre közelíti meg a bolygót, melynek a hidrogénből és héliumból álló légkörén kell “keresztülnéznie” a pólus fölötti pozíciójából és fel kell mérnie a bolygó felszínét.
A tudósokat különösen az érdekli, mennyi vizet tartalmaz a bolygó, ami döntő fontosságú annak meghatározásában, hogy a Naprendszeren belül hol született a gázóriás. A Juno kaotikus mintázatot fedezett fel a Jupiter korábban nem vizsgált sarkvidéki területein. Az űrszonda emellett váratlanul nagy mennyiségű ammóniára utaló jeleket talált, mely a Jupiter légkörének mélyéből tör fel – mondta el Scott Bolton, a texasi San Antonióban lévő Southwest Kutatóintézet munkatársa.
A kutatókat az is meglepte, hogy a vártnál jóval nagyobb a Jupiter mágneses mezeje a bolygó közelében. A Juno mérései szerint eléri a 7,77 Gauss értéket: ez a Föld mágneses mezejének tízszerese. A Jupiter magnetoszférájában, vagyis mágneses mezejének hatóterületén belül gyorsan mozgó kozmikus elektronzáporokat figyeltek meg. Valószínűleg ez okozta a rendkívül kiterjedt sarki fényeket, melyeket az űrszonda műszerei ultraviola és infravörös fényben észleltek. A magnetoszféra vizsgálata alapján az a következtetés vonható le, hogy gázóriás egészen más világűri környezetben létezik, mint a Föld – írja a témával foglalkozó másik csoport vezetője, John Connerney, a Space Research Corporation és a NASA Goddard Űrkutatási Központ munkatársa.
