Hihetetlen vadászatot örökítettek meg a Himalájában: indiai természetfilmeseknek sikerült videóra venniük, ahogy egy hópárduc a meredek, sziklás hegyoldalon zuhanva elejti zsákmányát. A nagymacska egy bharal, avagy kék juh nyomába eredt, s a ragadozó egy pillanatra sem eresztette el prédáját, pedig az üldözés közben többször is nekiütődött a szikláknak.
A magas hegyek zord körülményeihez alkalmazkodott hópárducnak nem esett baja a 120 méteres zuhanás közben, a zsákmányállatnak azonban esélye sem volt. A hegyekben rejtőző nagymacskát csak ritkán lehet megfigyelni, vadászat közben pedig szinte lehetetlen megörökíteni.
A hópárducot a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a veszélyeztetett fajok közé sorolja. A Himalája középső- és dél-ázsiai részén él. A becslések szerint csupán 3500-7000 kifejlett példány él a világon. Mivel bundája rendkívül értékes a szőrmepiacon sokáig könyörtelenül vadásztak rá, s emiatt az 1960-as években a vadon élő példányok száma 1000-re csökkent. Bár időközben sikerült megnövelni a populációt, az orvvadászat ma is fenyegetést jelent létére, de a nyájukat féltő pásztorok és élőhelyének zsugorodása is veszélyt jelentenek rá.
A hópárduc a legmagasabban élő macskaféle. Nyáron felhúzódik a 3500–6000 méter körüli fennsíkokra és sziklás magashegyekre, télire 2000 méter környékére költözik le. Rövid lábait a hiúzéhoz hasonló vastag szőrzet borítja, hogy könnyebben járhasson a hóban. Fekete-fehér bundáját törzsén és farkán a jaguáréhoz hasonló, gyűrű és patkó alakú minták, a lábain, a nyakán és a fején pedig pettyek díszítik, tökéletesen álcázva az állatot a havas terepen. Évente kétszer vedlik, nyári bundája ritkásabb a télinél.
Általában alkonyatkor vagy éjszaka indul vadászni. Étrendjébe főként a hegyvidékeken élő vadjuhok, szarvasfélék és vadkecskék, valamint vaddisznók tartoznak, de megtámad bármilyen állatot, amit csak el tud ejteni, még akkor is, ha akár háromszor is nagyobb nála. Szükség esetén megeszi a madarakat és a rágcsálókat, és olykor a háziállatokat is. A Himalájában jellemző zsákmányállatai a sörényes tahr és a bharal.
A prédát hosszabb távon is követve becserkészi, majd egyetlen csapással teszi ártalmatlanná. Akár 15 méteres távolságot is képes átugrani, ez a teljesítmény egyedülálló a macskafélék között. Ritkasága, rejtett életmódja, ügyessége és ereje miatt a Himalájában élő népek szellemleopárdnak is nevezik.
