A zsiráf (Giraffa camelopardalis) Afrikában élő párosujjú patás emlősállat, a legmagasabb és leghosszabb nyakú szárazföldi élőlény. A szavannák lakója az ókortól kezdve kedvelt attrakció volt; Rómában először Julius Caesar mutatott be zsiráfokat az amfiteátrumi játékokon. A tudományos nevében szereplő camelopardalis a faj addig használt nevére, a görög kamélopardaliszra („tevepárduc”) utal. A zsiráf Büzantioszt, aki az első ókori híradást adta a különös állatról, a magassága miatt a tevére emlékeztette, a bőre mintázata pedig a párducéra hasonlított.
A zsiráf, születésekor kb. 2 méter, a hímek pedig 5 és fél méterre is megnőhetnek, melyhez még hozzáadódik a 2 méter hosszú nyakuk is. A zsiráfborjú, születésekor 2 méter magasból fejjel a földre zuhan. Az újszülött zsiráfok körülbelül 1 óra elteltével kezdenek el járkálni.
Ezek az állatok igen éberen és kisebb megszakításokkal alszanak: a zsiráfok alvás közben is élénken fülelnek és egyik szemükkel a környéket kémlelik. Az emlősállatok közül a legkevesebbet a zsiráfok alszanak, alvásigényük 2 óra de ezt a rövid időt sem egyhuzamban aludják át, hanem csak 5-10 percre szunyókálnak el. Életük 8%-át sem töltik alvással. Éjszaka többnyire állva, de olykor fekve, fejét mindig az egyik hátsó lábán nyugtatva alszik, amikor nyaka szép ívet alkot.
Minden zsiráf minden példánya foltos, de a szőrzet színezete, a foltok méretei és kontúrjai alfajonként, a mintázat pedig egyedenként változik. Az alapszín lehet homokszínű, világosbarna vagy sárgás, míg a foltok a sárgától a gesztenyevörösig, illetve a szabálytalantól a szögletesig változhatnak. Ahogy két embernek sincs azonos ujjlenyomata, úgy két zsiráfnak a foltjai sem ugyanolyan mintájúak.
Nagyon sajátosan áll akkor, mikor valamit föl akar venni a földről, vagy inni akar. Előfordul hogy a zsiráf e célból letérdel, rendesen azonban úgy hajtja le felső testét, hogy két első lábát annyira szétterpeszti, hogy hosszú nyakával kényelmesen leér a földre.
Egyetlen zsiráffaj létezik, kilenc alfajjal, amit a minták szerint lehet megkülönböztetni. A nevének (Giraffa Camelopardalis) jelentése, „valaki, aki gyorsan jár, egy leopárd mintájú teve”. Akárcsak az egypúpú tevének, a zsiráfnak is van egy púp a hátán, és hosszú utat tud megtenni víz nélkül, az akácia levelekből álló lédús étrendjének köszönhetően. De ez a hasonlóság itt véget is ér.
A zsiráfok nagyszívű élőlények; a szó szoros értelmében. 12 kilós szívre és a magas vérnyomásra van szükségük ahhoz, hogy el ne ájuljanak, amikor visszaemelik a fejüket a talajszintről.
A zsiráf nyelvének a színe kékes-fekete, hogy a nap ne tudja megégetni, és 45 cm hosszú is lehet. Nagyon kemény és úgy tűnik, hogy áthatolhatatlan a megevett lombokban található tövisek számára.
Sokáig azt hitték a zsiráfról, hogy nem ad ki hangokat. Javarészt valóban csendes, de a legfrissebb megfigyelések szerint béget, röfög, horkant, és infrahanggal is kommunikál.
A zsiráf a nap legnagyobb részét evéssel tölti, 34 kg élelemre van szüksége naponta ahhoz, hogy fenntartsa hatalmas testét. Sűrű nyálat termel, ami megkönnyíti a tövisek lenyelését. A felnőtt zsiráf túl nagy a ragadozók számára, de a kicsinye áldozata lehet oroszlánoknak, leopárdoknak, hiénáknak. A zsiráfborjúknak a fele nem éri el a felnőttkort.
A faj átlagéletkora a vadonban 10–15, fogságban 20–25 év. A vemhességi időszak 15 hónap, és nincs ikerszülés. A tehén egy alkalommal egy bébizsiráfnak ad életet.
